Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

gokat főként a fuvaros gazdák szerezték be a lakosságnak ipari termékeikért, s egyéb csak itt előállítható és beszerezhető termékekért cserébe. A fuvarosok a gabonaneműeket hazatértükben Kacson, Cserépfaluban, Hámorban, Diósgyőrben és Miskolcon megőröltették. A 19-20. század fordulóján háromféle lisztet őröltettek: kenyérlisztet (chlebová múka), grízest {grisová, griska) és barna lisztet (barnavsia múka). Ez utóbbit főleg tészta gyúrására használták.

1 A kenyérgabona beszerzésére a nyári időben a favágók, mész- és szénégetők közül többen bandákba szerveződve aratómunkásnak álltak az alföldi uradalmakban. Egy-két hónap alatt annyi terményt tudtak keresni, ami a családok szükségletét biztosította. A részesaratók vonaton szállították a keresett terményt Miskolcig, onnan pedig hazafuvarozták. A települések határaiban az irtásföldeken és a kertekben csak burgonyát, répát és zöldségféléket termesztettek megfelelő mennyiségben és minőségben. A legfontosabb alapanyagokat egészítették ki az erdőségekben gyűjtögetett növények, amelyek egyben változatossá is tették a táplálkozást. A növényi alapanyagok mellett a táplálkozás színvonalának másik kifejezője a fogyasztott állati eredetű termékek mennyisége és összetétele. A hivatalos statiszdkai adatok szerint a hutatelepüléseken és a szomszédos borsodi falvakban a 19. század második felében sokkal több húst, szalonnát és tejet fogyasztottak, mint a szomszédos nógrádi és gömöri falvakban.

2 Ez abból következett, hogy az itteni lakosság életében, gazdasági tevékenységében az állattartás meghatározó szerepet töltött be. Majdnem minden házban vágtak egy-két disznót. A friss húst a 19. 1 Márkus NL, 1984. 202. 2 L. Keleti K, 1867. III-IV. térkép