Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

majd megfejték őket, hogy könnyebben járjanak a legelőn. A másik csorda az ún. nagycsorda volt, amelyben a nagyobb borjas teheneket vagy a meddőket pásztoroltatták. Ezek reggeltől estig ldnt voltak a legelőn. Önállóan tartottak fenn csordákat a közbirtokossági tagok és a közbirtokosságon kívüliek is. Ennek megfelelően fogadták fel a pásztorokat is. Érdekes sajátosságként rögzíthető, hogy a helybeliek - bármilyen szegény sorsúak is voltak - nem vállalták a pásztorkodást. így mindig idegenek voltak a pásztorok. Az emlékezet megőrizte Balogh Miska nevét, aki Göncről származott és 30 évig volt pásztor Bükkszentkereszten. Az utóbbi években leginkább cigányok voltak az állatok őrzői. A bükkszentkereszti lakosok szívesen emlékeznek Váradi Bélára és Elek Endrére. Az utóbbi Kisgyőrből való volt. Miután a pásztorok nem voltak helybéliek, részükre lakóépületet kellett biztosítani. A pásztor- vagy csordásháznak nevezett kis építmények általában a falvak külterületén állottak. Az egyik ilyen máig megvan Bükkszentkereszten, s napjainkban az Üvegmúzeumnak ad helyet. Az alap nélküli kőház kétosztatú, pitvarra és szobára tagolódik mindössze. Az épület szerkezete egyértelműen tükrözi ideiglenes szálláshely jellegét. A pásztorok illetményét a legeltető közösségek határozták meg. Az állatok száma után járt a fizetség: 3—4 liter árpa vagy ennek megfelelő pénzösszeg és elegendő tűzifa, ha a pásztor télen is a faluban maradt. Ellenkező esetben a 2 szekér tűzifát pénzzel váltották meg vagy maga értékesítette a pásztor. Az állatok kihajtásakor mindig megajándékozták a pásztorokat. Szalonnát, kenyeret, italt, dohányt kaptak és hocskorpénzt is fizettek számukra. Alkalmanként egy-egy italra is meghívták a kocsmába őket. Szokásban volt a falvak búcsújakor is megajándékozásuk. A pásztorok kora reggel felkeresték az egyes családokat. Velük