Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

nyiségű nyomtatott és megszámozott utalványozó cédulát a számvevőknek. Akik fát akarnak, azok közvetlenül a számvevő előtt jelentkezzenek, ő pedig írja rá a cédulára a kérelmező nevét, igavonó marháinak számát és a kifizetett összeget s adja át a cédulát a kérelmezőnek, hogy az magát igazolni tudja az erdőben a többi erdőőr előtt. Amikor pedig a kérelmező megrakott szekerével visszatér ugyanerre az átkelőhelyre, adja vissza a cédulát a számvevőnek. E rendelkezésnek megfelelően a számvevő vezessen saját naplót, a beszedett pénzt pedig egy lezárt perselybe gyűjtse össze (amelynek kulcsát a prefektus úr fogja őrizni), továbbá őrizze meg a visszakapott cédulákat és azokat — naplójával és a persellyel együtt — minden vasárnap adja oda a prefektus úrnak. A prefektusnak pedig kötelességben fog állani, hog}' a cédulákat összevesse a naplóval és a perselyben levő pénzzel, ha valami hiányosságot találna, azt eligazítsa, majd pedig hogy a visszakapott cédulákat elégesse és — ha a szükség úgy kívánja — ismét ellássa új cédulákkal a számvevőket. Mivel pedig ezekből az erdőkből tűzifán kívül épület- és egyéb fákat is szoktak vinni, ezért a számvevők eligazítása végett a következők rendeltetnek el: Mindenféle és fajta fák után fizetendő adók Száraz tűzifáért minden pár igavonó marha után — ft. 12 kr. Mesteremberek szerszámaihoz való és épületekhez szállítandó, nem gyümölcstermő fákért, minden iga után — ft. 30 kr. Száraz darab, hordónak való rendes dongáért — ft. 24 kr. Egy pár nagyobb, kádra való donga után — ft. 6 kr. Kerítésnek való karó párjáért — ft. 3 kr. Egy szekér kerítéshez való vesszőért, minden