Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

A kemence építése nag}' szaktudást igénylő munka volt. Először a boltozatot (bót-klep) készítették el, vagyis a mészkövet a gödör pereméig rakták fel. A rakást a gödör szájánál kezdték el apróbb kövekkel, így haladtak körbe és felfelé haladva egyre nagyobb kövekkel boltozták be. A boltozat és a gödör széle közötti teret apróbb mészkövekkel töltötték ki. Aprólékos és fontos munkafolyamat volt a kemence szájának (celust'e) kialakítása. Ennek a mérete a kemence nagyságával volt összhangban és függött a tüzelőanyag minőségétől is. Bótolása közben ölfákkal rakták be, amit a száj kiképzése után természetesen kiszedtek. A boltozat elkészülte olyan teljesítménynek számított, hog}' erre már áldomást ittak. A rakás következő szakaszában alakították ki a gödör feletti félgömböt, az ún. boglyát úgy, hogy középre itt is nagyobb köveket, kifelé pedig apróbbakat helyeztek el. A nagyobb köveket rakás közben kalapáccsal (mlatek) apró darabokra törték. A felrakott boglyát még eg}' sor apró kőréteg vette körül, a viloska. Egyes kemencéknél régebben a boglyát oldalról nagyobb mészkövekkel is megtámasztották, hog}' még biztonságosabban álljon. így kettős támfalat alakítottak ki, melyek közeit földdel töltötték fel. A két világháború között kezdték el alkalmazni a tufakővel való kitámasztást. Szögletes kővel egy sorban, kb. 120 cm magasságig támasztékot építettek. Gyakran drótkötéllel is összekötötték a boglyát. A kemence építésének harmadik fázisa a kemencék elejének és a boglyának a betapasztása volt, hogy jobban tartsák a meleget. A támasztékot mészhabarccsal vakolták be, a szabadon maradt boglyát pedig ún. lángossal (begacé). Ez nem volt más, mint az előző égetésből maradt mészpor és víz keveréke, amelyet eg}' kb. 2 méteres nyelű 50x50 cm széles fejű falapáton sárral vegyítve lángosszerűvé tapostak és így helyezték fel. Általában egy kemence