Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

lehetett döngölni, mert a szenet összetörték volna. Ekkor már csak taposták a boksát, de azt minden órában meg kellett ismételni. Az utolsó napokban az égés leért az abroncsig, a föld behorpadt az abroncs mögé. Ilyenkor már le kellett szedni az abroncsfákat és a helyét leföldelték. A kiégés mértékét ekkor már úgy ellenőrizték, hogy kibontották a földet és megnézték a hasábok végét. A boksa akkor égett ki, ha elállt a füstölés. A szénégetéshez sajátos eszközök szükségesek. Ezeket többnyire a boksa „gondozásakor" és szétbontásakor használták. A szerszámokat maguk a szénégetők készítették, kis részben vásárolták. Csákány (cogan), kapa (gracd), lapát {lopató) a szénhely elkészítéséhez kellett. A gereblye (Jjrablé) rövid fogú, hagyományos formájú volt és a falevelek összeszedésére szolgált. A háncsból font kosarakat az avar és a föld boksára hordásakor használták. A döngölőfával (capak) tömörítették a szenet. Különböző hosszúságú létrákkal (rebrik) mentek fel a boksa tetejére. A szénvonóval (ohrebló) húzták le égés után a földet a szénről. Ezek az eszközök fából készültek. Egy hosszú nyelű hajlított vaskampó, a bontó vagy bontóvas (splésak) segítségével történt a boksa szétbontása, az apróbb szén kiszedése pedig szén húzó gereblye (ublárske hrablé) segítségével, ami a mezei gereblyétől fejének jellegzetes dőlésével és hosszú, mintegy 20 cm-es fogaival különbözött. Kiégés után a szénvonóval fokozatosan lehúzták a földet a boksáról. Gereblyével porrá átdolgozták a boksa mellett, majd porfeltakaró lapáttal (uhlarska lopató) visszahintették a szénport, befedték a szenet, hogy megakadályozzák az esetleges kigyulladást. A szén kibontása is szakaszosan történt. A felszórt szénpor alatt 10-12 órát hűlt a szén, majd alulról kezdve elkezdték a bontást a kampós bontó segítségével. Szénhúzó gereblyével pedig