Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Favágás motoros fűrésszel munka közben, valamint mivel jóval könnyebb volt a kétrészes fabunkótól, többször kellett odaütni vele. A kijany vagy bunkó hiába súlyosabb, mégsem rántotta meg a kezüket, „zsibbadást" sem éreztek közben. Előre kiszemelték azt a fát, amelyikből a kijanyt akarták készíteni. „Olyan bükkfa gyökérrész kellett ehhez, mintha cipó lenne, tészta lenne összegyúrva". Ez az eszköz még ma sem szorult ki teljesen a bükki fakitermelésből. A kiszemelt bükkfa gyökérrészt csak akkor volt célszerű levágni az élőfáról, amikor nincs nedvkeringés. Miután megszerezte az öl favágó a nyersanyagot, körülfaragta baltával és otthon kifúrta. Miután legalább egy évig szárította, csak akkor tette bele a főleg somfából faragott nyelet, amelyet előtte legalább 2—3 évig már szárítottak. A kijanyt főleg akkor használták, amikor megszorult a fejsze vagy a balta