Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

terület szolgálta a lakosság megélhetését. Bükkszentkereszten 159 hold erdő és legelő, Bükkszentlászlón 164, Répáshután pedig 132 hold jelentette a közbirtokosság vagyonát. Szabadforgalmú föld Bükkszentlászlón és Répáshután alig maradt (90 ill. 50 hold), Bükkszentkereszten volt a legtöbb, 205 hold. Közbirtokosságok A közbirtokossági tagság komoly előnyöket biztosított, hiszen jelképes összegért legeltethette az állatait és évenként biztosított volt az ingyenfa. A közbirtokos ráadásul részesült a közösség befektetett pénze utáni osztalékból. Az állandó jövedelemforrás mellett ugyanúgy munkát vállaltak az erdészetben, mint a faluközösség közbirtokosságon kívüli tagjai. A közbirtokossági tagság társadalmi presztízst jelentett. Döntően az 1848 előtt letelepedett családok voltak tagjai e gazdasági közösségnek. A közbirtokosság nagyobb része állattartó is volt és fuvarozással is foglalkozott. A Bükkben pedig az általános felfogás szerint a fuvaros volt az úr! A közbirtokosság irányítását mindegyik faluban egyaránt 10 tagú vezetőség látta el, amelyet közfelkiáltással választottak meg. Az elnök, a gazda, a jegyző, a pénztáros mellett még 6 tagú választmány alkotta az irányító testületet. Később, az első világháború utáni évektől takarékossági okok miatt a pénztáros volt egyben a jegyző is. Az elnök gondoskodott az évi rendes közgyűlések megtartásáról, levezetéséről és a hozott határozatok végrehajtásáról. Ezért jogot vag}' féljogot kapott, attól függően, hogyan sikerült vele megállapodni. Szokásban volt, hogy a közbirtokossági elnöki tisztet a bíró látta el. A pénztáros feladata volt a tagdíjak beszedése, a közösség pénzbevé-