Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Al^ erdő haszna Az üveggyártás megszűnése után az egyes hutatelepülésekben nem okozott különösebb gondot az életmódváltozás, hiszen a diósgyőri koronauradalom területén szakszerű erdőgazdálkodás folyt és a lakosság jó részét éppen az erdők hasznosítása miatt telepítették be Felvidék különböző kincstári uradalmaiból. Maga az üveggyártás is az erdőgazdálkodás szerves része volt, hiszen a kemencék fűtése, a hamuzsír főzése nagy mennyiségű fát igényelt. Erdőgazdálkodásról akkor beszélhetünk, ha a fakitermelés során tudatos tervszerűség érvényesül és ha az adott erdőterület számára üzemterv áll rendelkezésre. Az erdőgazdálkodás érvényesülésében éles különbség tapasztalható a Keleti- és a Nyugati-Bükk között. A diósgyőri koronauradalom birtokában levő erdőségekben — mint már erre utaltunk - az 1770-es évek közepétől erdőgazdálkodási terv szerint folyt a fakitermelés. A NyugatiBükköt csak az 1880-as évektől hasznosították ily módon. A Nyugati-Bükk jó része hitbizomány, magánbirtokosok, bérlők, fakereskedők területe maradt a második világháborúig, mígnem az államosítást követően az erdőségeket két nagy állami erdőgazdaság vette kezelésbe.

7 A 19. századi statisztika-geográfiai munkák a Bükk belsejében levő települések jellemző vonásaként azt rögzítik, hogy a településeken nincs szántóföld, a lakosság favágásból él, ldsebb részük pedig fuvaros, szén- és mészégető. 7 Baríuc-F., 1983. 363.