Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

hutákból, hanem szakemberszükségletét is innen biztosította. A mesterek egy része még a 19. század második felében is mint vidéki mester (landmeister) szerepelt a nyilvántartásokban.

3 A miskolci asztaloscéh első üvegesmesterei mellett tanulták a későbbi céhes iparosok az üvegesszakmát, mesterséget. Schir Ferdinándtól 1848-ban szabadult Cselkovits Ferenc, 1851-ben pedig Varga György és Szendéleki Máté. Czibula József üvegesmester tanítványa volt az 1848-ban felszabadult Cibula Imre, valamint az 1851-ben szabadult Kohulák Vilmos és Muha András. 1851-1853 között 8 új mesterrel szaporodott a miskolci asztaloscéh, de nemcsak Miskolc és közveden környékének üvegesei tanulták itt a mesterséget, hanem távoli területek szülöttei is itt sajátították el a bükki üvegiparon kialakult céhes mesterség fortélyait. 1850-ben „Hermanovszky Netusz Rosnyai születés", „Treznai János ábrányi születés", „Czetka Ferentz kövesdi születés", 1853ban pedig „Nemes Péter keretsendi születés" sajátította el többek között az üveges szakismereteket. Több idegen mester is költözött Miskolcra és kérte felvételét az asztaloscéhbe. 1853-ban Popovits Péter becskereki üvegesmester kérte a céhet, hogy mint „helybeli lakost fogadnánk társaságunkba". A 19. századi modern kristálystílusnak megfelelő díszítéseket kezdetben idegen, általában német származású üvegesek honosították meg. Német üvegest alkalmazott Hirsch Emánuel miskolci kereskedő is, aki „Közép piaczon Tettes Özvegy Lengyel Sámuelné asszony házában fel állított üvegkereskedését bátorkodik a 't. cz. Közönségnek ajánlani —' s figyelmezteti arra, hogy állandóan 5 A miskolci asztaloscéh iratai. HOM HTD. Ltsz. 76.10.1.