Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

A 18. századi ablakkészítők személye jórészt ismereden. Több adat azonban arra utal, hogy 1750-től a diósgyőri uradalom területén óhutai üvegesek szállították rendeltetési helyükre az ablaküvegeket és végezték el az üvegezési munkákat. Az avasi egyház számadásai szerint is rendszeresen „az huttás üvegeseknek fizet"-ték a munkadíjakat. 1760-ban a ládi pálosok miskolci kerékgyártó házának 3 fába foglalt ablaka üvegezését szintén „huttabeli vitriarius" végezte. Ezek az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy az üvegkészítő üzemek szomszédságában kialakult hutatelepülések lakói a hutából beszerzett üvegekkel látták el a kor építkezéseit. Már ebben a korban is vándorló üvegesek voltak, mert az elszámolásokban mint idegen mestereket említik őket. 1773-ban Rózsa György görög kereskedő által bérelt uradalmi épület üvegezési munkáját egy Carolus Geisti nevű vitriarius végezte, majd néhány évvel később a miskolci Korona szálló üvegesmunkáinak felbecsülésére felkért Jacob Kestel nevű mestert is, mint idegeneket említik. A bükki hutatelepülésekből származó üvegesek nevei rendszeresen szerepelnek a környező települések egyházi számadáskönyveiben, mint akik az üvegezési munkákat végezték. 1794—1872 között a kisgyőri református egyház számadáskönyvei szerint kizárólag újhutai lakosok voltak az üvegesek, a Helytartótanácshoz küldött 1794. évi megyei jelentés viszont ennek ellenkezőjét állítja, mert szerinte az óhutai lakosok végezték az üvegezési munkákat. Ennek ellenére azt kell állítanunk a parasznyai, varbói, felsőgyőri, diósgyőri, keresztesi plébániák, valamint a miskolci református és csabai evangélikus templom számadáskönyveiben található megjegyzések alapján, hogy a „hutás üveges mester"-ek óhutai és újhutai lakosok voltak. Még a 19. század elején is innen kerültek ki a környék üvegesei,