Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI
mindenképpen arra utal, hogy a Bükkben levő üvegipar a boros- és vizeskancsók díszítése során alakított ki önálló formavilágot, amely lehetővé tette, hogy ezek a termékek a 18. és a 19. században egyaránt közkedveltek lettek. A díszítmények alapján lehetetlen a termékek között időrendi sorrendet felállítani. Az azonban biztos, hogy a festett díszű kancsók 19. századi termékek, amelyek Répáshután és a Gyertyánvölgyben készültek. Kezdetben az üvegek szájrészén körbefutó keskeny kék színű csíkozás volt a jellemző díszítési mód, amely átmenetet képezett a bordázott falú és a kék színű kancsók között. A 19. század második felétől már igen gyakoriak a kék üvegből készült kancsók. A 19. század derekától figyelhető meg a magyaros díszítmények megjelenése. A korabeli keménycserép-gyárakból kikerülő virágos tányérok és kancsók ornamentikájának utánzása figyelhető meg a bükki olajfestéses díszű kancsókon, amelyek a hasonló mintájú, de tökéletesebb technikai tudást feltételező díszítésű parádi kancsók utánérzései. A szinte henger alakú kancsókra romantikus ihletésű tájképeket, valamint nagyon alacsony színvonalú virágkompozíciókat festettek. A 18. század második felében az újhutai üzemben már dolgoztak sótoscsináló mesterek. Elsősorban az ő kezük munkájának tekinthetők a hasáb alakú üvegpalackok, az ún. pincetokba való palackok. A pincetok egy kisméretű faláda, amelyet rekeszekre osztottak. Többnyire 6—8 rekeszesek voltak. Minden egyes rekeszbe egy hasáb testű palack, az ún. pincetokba való palack tartozott. A rekeszeket bélelték, a ezáltal óvták az üvegeket, amelyeket a pincetokban szállították. A vásárlók anyagi helyzetüktől függően évszámot, monogramokat és egyéb feliratokat festettek, vagy gravíroztattak a palackok testére. A 18. századból nem maradt fenn bükki pincetokba való palack.
