Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

Előszó

ELŐSZÓ A miskolci Herman Ottó Múzeum - mint kiadó és egyben kutatóhely is - újabb kötetét ajánljuk a múzeumunk tevékenységi körét és tudományos munkáit számon tartó kutatótársak és az érdeklődő olvasók figyelmébe. Közel egy évtizedes kutató- és szervezőmunka előzte meg a kötet megjelenését: az értékes, de sokszor hiányos levéltári források felkutatása a budapesti országos, az esztergomi érseki, a miskolci és kassai megyei levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban (amit Rémiás Tibor történész-muzeológus a 18. századi Torna vármegyei uradalmak aktív kutatója végzett el), azok jelentős részének latinból történő fordítása (mindez Tóth Péter levéltáros kollegánk hozzáértését és kitartását dicséri), a fellelt adatok kéziratokból vagy az immáron többségében archívumokban őrzött rnikrofilmekről való lejegyzése és rendszerezése (az utóbbiak köztudottan sok felvételbeli pontatlansággal együtt kezelhetők csak), végezetül a számítógépes adatrögzítés, annak technikai kivitelezése, sőt a szövegek gondozása és a korrektúra (mindezt nagy lelkesedéssel és önzetlen odaadással Koleszár Krisztián, a Torna vármegyei kutatások lelkes híve vállalta magára). Valamennyi kutató- és munkafázis a többszöri pontosítások, egybevetések, összeolvasások miatt elhúzódott, de az elhivatott kutatók kitartása végül is meghozta gyümölcsét. Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében fémjelzi a kötet tartalmát. A kötet összeállítójának és egyben a források felkutatójának szándéka az volt, hogy a történeti Magyarország egyik legkisebb vármegyéjének két évszázados múltjáról (annak jobbágyi, nemesi, uradalmi társadalmáról, gazdaságáról), levéltári (országos, megyei és uradalmi kezdeményezésre készült) alapforrások eredeti, szöveghű ismeretében, azok adat- és információgazdagságából, első kézből, mondhatni a szemtanúk perspektívájából kapjunk hű képet. De kik is ezek a szemtanúk: Michael Bonbardi, az utazó (1718); az 1715. és 1720. évi országos összeírás megyei tisztviselői; Bél Mátyás, az országleíró polihisztor és segítőtársai (1730 körül); a tornai települések bölcs öregjei, akiket helyi tapasztalataik alapján jelöltek ki, hogy az úrbérrendezés 9 kérdésére válaszoljanak; az úrbéri tabellák községenkénti összeállítói, akik a helyi viszonyok és az adózók jó ismerői voltak; de itt találjuk Márkus Andrást is, a 19. század eleji megyeleírót, vagy Szalay Mihály, Édes János és Ruehietl Miklós újságírókat (utóbbi egyben a szádvári uradalom gazdatisztje is), akik felfigyeltek a tornai természeti kincsek és műemlékek szépségére; a sort a 19. század közepén Pesty Frigyes és önkéntesei zárják, akik munkájukkal a múltidéző hely- és dűlőneveket örökítették meg falvanként az utókor számára. Mindez egy csokorban óriási adatbázist nyújt történészeknek, kutatóknak, a helytörténet iránt érdeklődőknek egyaránt és további kutatások elkezdésére vagy folytatására ösztönöz.