Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

így állandóan. Tudniillik délben hatalmas morajlással és mintegy feneketlen mélységből hozza fel a vizeket, sebes patakot okádva ki magából, amely a völgyeknek az alant fekvő részein folyik végig vadul csobogva. Ez a vízbőség egy óra időtartamon keresztül marad meg, amely miután eltelt, a forrás ismét visszanyeli a vizeket és nem bugyog fel addig, amíg a pitymallat be nem köszönt. Akkor tudniillik ugyanazzal az erővel veti ki magából újra a vizek hatalmas tömegét, s gyorsan vissza is nyeli. - Hogy a forrásnak ezen változásait vajon a mélyben örvénylő, rejtett földalatti szelek idézik-e elő, azt kutassák majd ki mások: annyi bizonyos azonban, hogy mondanak valamit azok, akik a tenger árapályaiban és ezek természetében látják a jelenség magyarázatát. Ezen a felette csodálatra méltó forráson kívül más gyógyforrásokról is szólunk. Egy ilyen van Hidvégardó falu mellett; azt mondják, hogy ennek vize az izületek megbetegedéseire hatásos orvosság. Sokan érkeznek tehát ide a szűkebb környékről, akik láb vagy kézfájdalmakban szenvednek. Közülük az erősebbek - úgy hallottuk - hideg vízben mossák meg magukat, akik pedig gyengébb testalkatuk miatt nem tudják ezt megtenni, azok tűzön melegítik fel a vizet és cserépedényekbe öntvén, így használják orvosi szerként kiváló eredménnyel. Nagyon hasonló tulajdonságú forrás a szögügeti is, amely a falu közepén fakad fel bő vizével. A helybéliek ugyanis azt állítják, hogy a kéz és a láb köszvényének gyógyítására rendkívül hasznos, s ugyanolyan módon használják a fürdésre, amint fentebb elbeszéltük. Egyébiránt Tornának a teljes kis területe igen gazdag a forrásokban, amit hegyvidéki fekvésének és sok völgyének kell tulajdonítani - ezt senki nem vitatja. A szádelői barlang alatt és ugyanannak a hegynek a lábainál, amelyet ezen barlang fúr keresztül, egy állandó patak fakad annyira bő vízzel, hogy már a feltörés helyén is elegendő egy malom meghajtására, s onnét egy kicsivel tovább folyván, ismét meghajt egy másikat. Mivel a vize tiszta és hideg, ezért igen kiváló ízű pisztrángokat nevel. Egy ehhez meglehetősen hasonló forrás Torna mezővárosa mellett tör fel: ez azért méltó említésre, mert nemcsak rögtön a folyása elején forgat folyamatosan egy két kőre épített gabonaőrlő malmot, hanem egy halastóba - amely mintha mesterségesen lenne kiásva Összegyűjtvén, bőven szolgáltatja az egészséges vizet a halak számára. Olyan egyébiránt a természete, hogy nyáron hideg a vize, télen pedig szembetűnően meleg és a leghidegebb időben sem fagy be. Ezért miközben más patakok malmai nem dolgoznak, itt soha nincsen szünete a munkának. - A mocsarak közül legelsősorban kettő nevezetes. Az egyik, a görgői terjedelmes és halakban gazdag; a másik, a komjáti pedig a nádasi határban terül el ragadozó és veszedelmes mélyével: ezt közönségesen Pasnyagnak nevezik. VI. § Az ezek és a több más források által létrehozott patakok szépen keresztülfolyjak a vidék völgyeit és sík területeit, amíg valamennyi a Bódvába, ebbe a derekas folyóba nem ömlik. A patakok közül - hogy elkezdjük őket itt sorra venni - az első Jablonca fölött ered, s innét a Körtvélyes és Almás környéki kisebb csermelyek vizét összegyűjtvén, napkelet felé fut és ismét megnövekedvén két patakkal - amelyek közül az egyik Görgőről, a másik Szádelőről és Udvarnokról folyik ide -, s azután magába fogadván azt a tornai forrást, amelyet most emUtettünk, Vendégi és Tornaújfalu között a folyása déli irányba fordul. Itt, Zsarnókő fölött ismét összegyűjtvén más kis folyóvizeket részint Áj faluból, részint pedig innét-onnét Abaúj vármegye területéről, befolyik Zsarnókőre. Ezeknek a