Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye 18. századi társadalma / Rémiás Tibor

Kjónikásunk gyűjtése szerint ebben az időben, a 18. században épült a vármegyében a legtöbb templom: a görgői, barkai, újfalusi, szádelői, vendéghi, színi, teresztenyei, színpetri, lenkei, perkupái, hídvég-ardói, jablonczai, református templomok, továbá a szögligeti, derenki, rákói, szent jakabi, vendéghi, hídvég-ardói, hárskúti, szent-andrási római katolikus és a falutskai görög katolikus templomok. II. József halálos ágyán visszavonta az uralkodása alatt kiadott rendeleteit, így Torna vármegye 1790. április 19-én ismét visszanyerte önállóságát, és azzal együtt vármegyei hatóságát. Nem mulasztották el már az első vármegyei közgyűlésen kijelenteni, hogy ezentúl a tanácskozás nyelve magyar lesz, s magyarul is vezetik a jegyzőkönyveket. Első alispánja a megyének Soltész János lett. A 19. század elejéről több vármegyei vonatkozású népszámlálás eredményét ismerjük: 1805-ben a nemeseket bele nem számítva a megyében összesen 28 725 lakos élt, akikből 11101 volt római és görög katolikus vallású, 7177 református, 253 evangélikus és 186 zsidó. Az 1825. évi Nagy Lajos-féle összesítés szerint Torna vármegyében ugyancsak 28 725 lélek élt. 1830-ban Fényes Elek szerint a vármegye lakossága 28 954 főre ugrott, amelynek nemzetiségi megbontását is adja. Szerinte 327 zsidó, 1193 orosz, 300 tót és 27 084 magyar lakta a kicsiny vármegye 42 települését. 1846-ban Fényes Elek szerint Torna vármegyében 30 037 lakos élt. Ennek többirányú részletezését kiadott köteteiben fel lehet találni. A vármegyében igen sok áldozatot követelő kolerajárvány 1810-ben pusztított. Krónikásunk lejegyzése szerint az előző kolerajárványhoz képest még nagyobb és veszedelmesebb volt az 1831. évi. Az ekkor eluralkodott néplázadások Torna vármegyét elkerülték. A 7 évvel későbbi pestis járványt azonban már nem kerülhette el a tornai lakosság sem (1838). Az 1840. évi XXIX. tc. élénk vitát adott a megyéknek. A szomszédos Gömör vármegyék úgy értelmezték a törvényt, hogy a zsidók a megyéjükben nem lakhatnak. Ekkor több zsidó család költözött be Torna vármegyébe, különösen Aknás községbe. Az 1847-48-as diétán Torna vármegye követe gr. Andrássy Manó, a vasgróf lett, aki ezt követően a vármegye nevezetes főispánjai között is helyet foglalt. Az 1848-49. évi szabadságharcban Torna mezővárosában is megalakult a nemzetőrök csapata. A nemzetőrök trombitáját Koós József, vármegyei alispán őrizte sokáig zsarnói kastélyában, s azt később a kassai múzeumnak ajándékozta. Perczel csapatai Perkupán és Tornán át vonultak Kassa felé. Schlick osztrák tábornok csapatai is érintették Torna mezővárosát. Miután a cári csapatok bevették Kassát, a Rüdiger vezetése alatt álló hadtest Tornán át vonult az ország belseje felé, s magukkal hozták a kolerát is. Torna vármegye területén harc vagy kisebb csatározás csak Dernő község határában zajlott, mert a vármegye egész területén egyedül csak itt van egy kis honvédtemető. Tornára vonatkozólag a szabadságharc idejéből fennmaradt a „Tornai professzor és 4 fia" c. történeti elbeszélés és rajz.