Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye 18. századi társadalma / Rémiás Tibor

Petri 46 Perkupa 10 Varbocz 113 Szólős-Ardó 39 Kápolna 5 Egerszög 14 Teresztenye 12 Jósvafő 51 összesen 938 Gömöriek tulajdonában lévő szőlők 147 Summa Summarum 1085 A forráskritikával kezelendő szőlőösszeírásból ldtűnik, hogy Torna vármegye legnagyobb szőlőbirtokai Görgőn, Almáson, Körtvélyesen, Jablonczán és Varboczon voltak. Itt megjelentek a nem helybéli szőlőbirtokosok is, ez a tény átvezet bennünket a már alaposabb - de még mindig sok kivetnivalót maga után hagyó, ugyancsak alapos forráskritikával kezelendő - 1720. évi összeírás megyebeli mutatóihoz, ahol jelölik az extraneus szőlőbirtokokat is. Bár itt is van némi utalás már a „Gömöriek tulajdonában lévő szőlőkre", amely nem kevés (147 kapás). Alaposabb gazdaságtörténeti elemzés nem a tanulmány feladata, de kifejezetten beszédes adatok, s a megye jellegzetességeire utalnak az alábbiak: sok az irtásföld az erdőkkel övezett területeken, a gazdag rét- és legelőállomány az állattartás elsődlegességét bizonyítja, a 18. század elején a zselléresedés folyamata még nem számottevő, de kevés a szabadmenetelű jobbágy száma is, dominál az örökös (röghöz kötött) jobbágyok aránya. Acsádi Ignác az 1715. évi országos összeírás megyei névanyagának elemzéséből azt a következtetést vonta le, hogy itt elenyésző a nemzetiségek (a nem magyar ajkú lakosság) számaránya. De kérdezzük mi, a megyei családnevek láttán, hogy nem szlovák, ruszin, lengyel avagy német betelepülők-e az alábbi családok, pl. Tornán: Sztanko, Malik; Ájban: Miko, Marus, Koso; Falucskában: Spák, Helczmányovszky, Odormanko; Barkán: Csima, Matesz, Icso, Laczo; Lucskán: Miko, Gyrus; Kovácsiban: Grego, Thomi; Dernón: Balasko, Moko, Hulogh; Hárskúton: Szikur; Jablonczán: Bencs, Cseh, Mics; Körtvélyesen: Bencs, Sebik; Almáson: Frona, Andro; Udvarnokon: Petro; Szádelőn: Hilay; Horvátiban: Orosz, Szkiba, Brunszko; Vendégiben: Sóka; Hídvégardón: Rácz, Koczi; Szent-Andráson: Pacsay, Polyák; Szilason: Poko, Buk, Gees; Szögligeten: Korik, Isó, Dul; Színben: Isó, Christoff, Gurik, Body, Korik; Petiiben: Dospot, Guta, Jósa; Jósvafőn: Miser, Oláh, Ficsor; Varboczon: Hango, Porcs; Szőlősardón: Rito, Porcs; Teresztenyén: Siga stb. 1720-ban újból összeírták a portókat, az 5 évvel ezelőtti sikertelenség okán. Az utókor - elsősorban a forrás megbízhatóságával foglalkozó történészek - megállapítása szerint ez az összeírás sem érte el célját, a hiányosságokat mi magunk is tapasztalhatjuk Torna vármegyei szinten is: a vármegye 42 településéből mindössze 29 kerül vizsgálat alá, így maradt ki a vármegye egyetlen lengyel telepes (szepességi górálok által 1717-től benépesített) falujának, Derenknek az összeírása is. Fontos azonban, hogy a nemesi portákat - bár közel sem teljesen - családnév szerint számba vették: a felső járásban Almáson: 9, Körtvélyen: 3, Hárskúton: 3, Lucskán: 2, Barkán: 2, Tornán: 1, Újfalun: 2, Görgőn: 12, az alsó járásban Sziliczén: 6, Teresztenyén: 4, Varboczon: 1, Perkupán: 2, Színben: 12, Jósvafőn: 6.