Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Az ebéd 1-2 óra között volt. Ha maradt vasárnapról húsleves, azt ették meg, utána haluskát kínált a gazdasszony. Túrós trapacskát vagy disznótepertővel megszórt haluskát ettek második ételnek. A főtt tésztából két-három vetetet főzött a háziasszony, hogy maradjon vacsorára is belőle. A maradékot este jól felpirította, s így nagyon finom eledellé vált. A parasztoknál is hasonló volt a hétfői ételsor, azzal a különbséggel, hogy ahol tehenet fejtek, ott reggelire a krumplihoz friss vagy aludttejet fogyasztottak. Tavasszal és nyáron reggel 7 órakor früstököltek. Ekkor zsíros kenyeret pirítottak, legtöbbször a sparhét vasán, a pirítóst a felnőttek fokhagymával is megkenték. Ha a pirítós haja megégett, azt is megették. A pirított kenyérhez hozzátartozott a sütőben sült rózsakrumpli. Májustól azonban már nem sütöttek krumplit. Nyáron 12 órakor ebédeltek. Ebédre valamilyen habart levest, krumpli-, bab-, lencse-, saláta-, vagy ha már volt, zöldbablevest fogyasztottak. Nyáron, júliusban, augusztusban, a nagy munkák idején uzsonnát is ettek 5 óra körül. A hét-nyolc óra körül elfogyasztott vacsora a habart leves maradékából vagy aludttejből állt. Kedd: reggelire télen sült szalonna volt. A gyerekeknek a kenyeret belevagdalta a gazdasszony a serpenyőbe. A szalonna csemegéjét pedig elosztotta a családtagok között. Nyáron tejet ittak a sült krumplihoz. Amikor a szalonna elfogyott a padlásról, a szalonnát pirított kenyér váltotta fel. Az ebéd rántott levesből állt, amelybe szaggatott lebbencset főztek. A második fogásra ismét valamilyen haluskát készítettek, de lehetett túrós metélt, derelye, gombóc vagy csík, főtt tészta is. Vacsorára ismételten a maradék haluskát, illetve tésztát ették meg. Tavasztól őszig gyakrabban előfordult, hogy vacsorára sajtot, vajat vagy aludttejet ettek kenyérrel. Nyáron, ha a mezőn dolgoztak, vacsorára pogácsát vagy görhőt sütött a háziasszony. Szerda: a téli reggeli zsíron dinsztelt krumpliból, édes tejből állt. Hamvazószerdától húsvétig sós vízben főzték meg a krumplit, köménymaggal. Húsvéttól októberig, vagy még egészen hamvazószerdáig pirítós kenyér került nap mint nap az asztalra. A kenyeret vajjal vagy zsírral kenték meg. Októbertől aztán újra a krumpli lett soron. Ebédre télen szalonnazsírral leöntött törve babot ettek. Böjt idején rántva vagy habarva főzték. A rántott babot vagy cicerkét édesre készítették. Nyáron habart bablevest vittek a mezőre az aratóknak, vagy az erdőre a favágóknak, szénégetőknek, mészégetőknek. A habart levest hideg helyen több napra is eltették. Ilyenkor a nagy fazékból csak anynyit mertek ki, amennyit megettek. Második fogásnak krumplilángost sütöttek, amely igen kedvelt étel volt. A lángost melegen fogyasztották. A vacsora ezen a napon a maradék bab- vagy cicerkeételből állt. Nyáron, ha gombaszezon idején valaki a családból már korán reggel gombászni ment, a hazahozott gombából készült a früstök. Ha bőven került gomba, akkor délre is gombaleves főtt csipdelketésztával, vagy tojásos sült gomba, serpenyőben sülve. A maradékot szívesen felmelegítették és megették uzsonnára vagy vacsorára. Télen is főztek gombát, ha volt, főleg szerdán. Mint már említettük, a pencelt és a tinórut aszalták. Az aszalt, szárított gombából rántott vagy habart levest főztek savanyú káposztalével. Előfordult, hogy ilyen gombaleves után sült gombát fogyasztottak. A csütörtöki früstökre krumplit sütöttek vagy főztek, zsíros kenyérrel vagy sült szalonnával fogyasztották. Tavasszal, amikor elfogyott a krumpli, szalonnazsírral, vagy kacsa-, libamáj sültjével ízesített kenyeret ettek. Emellett rá voltak szorulva arra, hogy rendszeresen járjanak gombászni, hogy reggelire gombaételt ehessenek. Ebédre húslevest főztek, ha nem volt miből, akkor helyette gombával, cicerkével, krumplival vagy szaggatott lebbenccsel sűrített rántott levest ettek. A vacsora kitellett a déli leves maradékból, ha ez nem lett elég, akkor tejet ittak. Vacsorára más napokon is rendszeresen fogyasztottak aludttejet. Pénteken már előfordult, hogy früstökre tejet forraltak, majd az 1900-as évek elejétől a tejeskávé kezdett elterjedni. A kávéivás szokását Amerikából hazatértek hozták magukkal. A legtöbb háznál ezután is tejet ittak sült krumplival vagy zsír nélküli pirított kenyérrel. Ebédre elmaradhatatlan étel volt a habart bab. Nyáron, amikor lehetett sóskát, salátát, zöldbabot, tököt szedni, ezekből késztettek habart levest. A mezőn dolgozó családtagnak is ilyen ételt vittek. A habart krumplileves különösen kedvelt volt. A habart levesek után második fogásnak mákos gubát, mákos csíkot vagy mákos laksát főztek, amelyet kezdetben mézes vízzel, később cukros lével öntözgettek. Uzsonnára vagy vacsorára a déli maradékot fogyasztották el. A gazdasszony mindig annyit főzött, hogy jusson belőle vacsorára is. A bab igen fontos táplálék volt. Könnyen hozzájutott mindenki. Ahol