Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
Étkezési szokások Azoknál a fazekas-, paraszt- és pásztorcsaládoknál, ahol a gazda, vagyis a családfő folyamatosan otthon tartózkodott, ott ősztől a nyári idény kezdetéig a család együtt étkezett. Nyáron, a szoros mezei munkák idején már nem volt együtt a család egész nap, s ott sem, ahol az apa dolgozni járt gyárba, bányába. Az ilyen családoknál csak este étkeztek együtt a családtagok. Az asszonyok rendszeresen főztek ebédet a gyerekek miatt, akik délig iskolában voltak, s régen ebéd után visszamentek az iskolába. Vasárnap mind a három étkezésnél együtt volt a család. 151 Az asztalnál mindenkinek megvolt a helye. Dernői adat szerint - amíg a nagyapa élt, ő ült az asztalfőn. Ha nem volt nagyapa, akkor az apát illette meg a fő hely. Mellette ült a nagymama. A gazdaaszszonynak is megvolt a helye, de oda nemigen ülhetett le, mert gondoskodott a tálalásról, a gyerekek ellátásáról. Szinte mindenki megebédelt, mire ő leülhetett. A gyerekek is az asztalhoz ültek, ha odafértek. A kisebbek sámlin ülve ettek a padon, élésládán, még a küszöbön is. A Turóc-völgyi szokás szerint a früstök idején a kisgyerekek kivételével együtt früstökölt a család az asztalnál ülve. A nagyobb gyerekeket is felköltötték, hogy legyen idejük mosakodni, öltözködni és imádkozni, mielőtt az asztalhoz ülnének. A gyerekek felügyeletét a nagymama vagy a nagyobb lánytestvér vállalta. Ebédnél már nem volt mindig együtt a család. A nyári hónapok alatt az apa, de az anya is a mezőn dolgozott egész nap. A fazekasok, zsellérek, kisparasztok családjaiból egész hétre is elmentek részes aratásba. A nagyszülők maradtak csak otthon a gyerekekkel. Ha haza is mentek, szombat-vasárnap eltelt a tisztálkodással, a következő hétre való felkészüléssel. Az aratási, cséplési szezonnal járó életmód júliustól szeptemberig tartott, utána visszaállt a család rendje. A századforduló tájékán az asztal még a ház sarkában állt. Az asztal mögé előbb lócát, majd karos lócát tettek. Az apa az asztal szögön ült, a két lóca találkozásánál. A legtöbb helyen ez a belső asztalsarok szabadon maradt, és a gazda arccal az ajtó felé ült az asztal mellett. Arccal a gazdasszony felé is, aki a tűzhelyen készítette az ennivalót. A gazda mellett a legkisebb, de már asztalhoz ültethető fiúcska vagy lányka foglalt helyet. Mellette a legnagyobb lány, utána korban a soron következők. A gazda másik oldalán az asztal sarkánál a nagyapa evett, vagy helyette a legnagyobb fiú, aki már dolgozott is. Ha már nős volt, mellette ült a menyecske, főleg amíg az első gyereke meg nem született. Ha már megvolt, csak akkor étkezett az asztalnál, ha a gyerek aludt. A nagymama, ha még bírta magát, a lócán ülő kisgyerekkel foglalkozott. Ha már gyenge volt, a lócán ülve a kezéből evett, vagy a kisszékre ülve a lócáról. Sok helyen a nagymama segédkezett a fiatalabb gazdasszonynak a sparhétnál, főleg ha a lánya volt. De előfordult, hogy az öregasszony a fiatalokkal nem egyezett. Ilyenkor házi harag volt köztük, azt is mondták, hogy egyenetlenkednek. Ott aztán a nagymama elhúzódott az étkezés idején és valami munkával foglalkozott az udvaron vagy a kamrában. Étkezéskor megvolt mindenkinek a saját helye, bizonyítják a következő emlékezések is. „Gyere fiam az apád helyéről" - mondta az édesanyám - emlékezett vissza Domby Lajos. Szintén ö említi: „A mama azt mondta a menyének vagy a lányának: hozz nekem, fiam, a kis asztalhoz". A kisasztal a sparhét közelében volt, azon rendezték az ételt. ,Atyus az oldalházban evett, csak ha ünnep vagy vendégség volt, akkor ült az asztalhoz". „Ha vendég került a házhoz, vagy rokon, annak széket tettek az asztalhoz, szembe a gazdával, ha párosan voltak, a másik széket mellé tették. Ha idegen jött, azt is külön székre ültették". Sokan emlékeznek még arra az időre, amikor az asztal közepére tett tálból ettek. Pl. a túrós trapacskát, dinsztelt krumplit, sokféle tésztát: mákos csíkot, vakát, gulykát, haluskaféléket, mákos kukoricát és a serpenyőben sült szalonnát. A levest, főzeléket már nem ették egy tálból. A tálba a gazda nyúlhatott először, aztán sorban a többiek, de egyszerre is nyúlhattak a tálba. Körülkönyökölték az asztalt, úgy kanalaztak. A kicsiket a szülők etették, szájukba rakva a falatot. A tálból mindenki maga elől evett. Domby Lajos egyszer Péter bátyja elé nyúlt a villával, mert ott lekvárosabb volt a tészta. O meg a keze fejére koppantott a villanyéllel, s mondta, hogy „magad elől, hé"! 151 Az étkezési szokásokhoz, étrendhez stb. kitűnő megfigyelések: Szabó Bálint: Az étkezés rendje Nyárádszentimrén. Néprajzi Dolgozatok, 1981.82-96.
