Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
Vadgyümölcsök Turóc völgyéből Horváth Lajos mondotta, hogy „az erdők tarvágása után, úgy a második és harmadik évben az erdei szamóca (Fragaria vesca) följött a földből magától. Amikor aztán június közepén érni kezdett, annyi volt belőle, hogy jutott az egész falu népének. A kerülők tiltották, de a gyerekek hada ott volt a szamóca közt. A negyedik-ötödik évben aztán átformálódott a szamóca földieperré. Lekvárt nem készítettek belőle. A Csermosnya-völgyben inkább eladásra szedték". A málnából (Rubus idacus) és a szederből (Rubus caesius) viszont már lekvárt és zaftot (szörpöt) főztek. Sokat nem, mert a cukor drága volt, csak éppen hogy legyen a megfázás idején a hársfateába, és családi ünnep (lagzi, keresztelő) esetén egy kis jobb ízű lekvár. A málna- és a szederlekvárt régen úgy főzték, hogy a gyümölcs levét erős vásznon keresztül kicsavarták egy edénybe. Az egész mennyiség háromnegyedét cukorral felszaporították. Addig kavargatták, amíg a cukor el nem olvadt. Ezt követően „kevesenként" főzték ki. Addig kellett főzni, míg egy-egy kavarás után meg nem látszódott a lábas alja. Akkor cserépcsuprokba öntötték, amikor kihűlt, hólyag52 papírral lekötötték. A málnalekvárt maiinának is hívták. Ritkán még mézzel is édesítették. A za/tot úgy készítették, hogy a gyümölcsöt kilenc napig szobaablakban tartották, hogy a napon forrjon. Abban az időben még ritka helyen volt uborkásüveg, tehát zománcos fazékba tették, mégpedig olyanba, amelyik hibátlan volt. Cserépedénybe nem tették, mert a gyümölcs sava lemarta a mázat. Miután a gyümölcs kiforrt, a rostos részt kivonták belőle, s a levébe cukrot kavartak. Jól felfőzték. Félliteres üvegekbe szétöntötték, és kenyérsütés után a kemencében még tovább dunsztolták. A boronyica (Vaccinium myrtillus) „vashegyek" növénye. Sokféleképpen hasznosítható. Télire szárították. Orvosságként hasmenés ellen fogyasztották. A húszas évektől már lekvárt is főztek belőle, amely finom ízű, de nem tartós. Nyáron a gyerekek kiegészítő étekként boronyicás kenyeret kaptak. Brusnyica (Vaccinium vitis idaea) az egyetlen nem romlandó gyümölcs. A magyar köznyelvben vörös áfonya. Szedéséhez ref&t használnak. Széles szájú cserépfazekakban tárolják rétegesen: egy sor gyümölcs, egy sor cukor. Korábban kenyérsütés után kemencébe rakták, és a másik sütéskor szedték csak ki. Ezeket a gyümölcsöket nagyon egyszerű módon gyűjtötték össze, egy nem használt ruhaövre egy kétliteres fazekat vagy máshol kandlit az emberek a derekukra kötöttek, és abba szedegették. Majd a fazék tartalmát egy nagy főző cserépfazékba., később már zománcos rocskába öntötték. Amikor ez a nagyobb edény megtelt, korcosba kötve, háton hazavitték. A boronyica és a brusnyica szedéséhez egy speciális eszközt is alkalmaztak. Ez nem más, mint egy fából faragott fésű, a ref 3 Ezzel gyorsabban ment a szedés, mint kézzel, csak sok szemet szétnyomott. Ezért ha eladásra szánták a boronyicát vagy brusnyicát, akkor kézzel szedték. A Turóc-völgyi falvakban, ahol sok fazekasmester élt, a gyümölcsöket kizárólag cserépfazekakba szedték. Mindenkinek volt egy kis bögréje, még a kislányoknak is, azt úgy hívták, hogy öntögélő. Ha azt valaki teleszedte, akkor átöntötte nagyobb edénybe. Cserépedény nélkül senki sem ment az erdőre. A Szuha-völgyiek a málnát, a szedret zománcos vederbe, a szamócát, epret ételhordóba gyűjtötték. Háncsból is készítettek kosarat. A tölgyfa surjánt vagy a mogyorógallyat kemencében megpáll ították, aztán felhasogatták, és ezekből a vesszőkből fonták a háti és kézi kosarakat, valamint a puttonyt. A som (Cornus mas) mészkőhegyeken régebben bőven termett az erdőben. Amikor megpirosodott - augusztus, szeptember tájékán kosarakba szedték össze. Lekvárt nem mindenki főzött belőle, mert túl savanyúnak, „vadasnak" tartották, viszont pálinkafőzésre nagyon alkalmas. Hordókba gyűjtötték, és amikor a somcefre megerjedt, kifőzték. A sompálinka a vidék legértékesebb égetett szeszes itala, amely minőségileg hasonlít a szilvóriumhoz. Nevét is annak mintájára formálták somváriumxa. A Turóc völgyében és a Szuha-völgyben sokan gyűjtöttek eladásra. Ilyenkor előbb megérlelték, mégpedig úgy, hogy fehér lepedőre kiterítették, ahol két-három nap alatt megérett, édesebb lett. Ezzel az édes sommal házaltak, cserébe babot, borsót, lisztet és valamilyen zsiradékot kértek. 52 Zsúpos i. m. 46. 53 Zsúpos i. m. 6. kép.
