Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

húsú, alacsony gomba. Sohasem magányosan nő, hanem csütrökben, azaz csokrokban lelhető fel. Lomb- és vegyes erdőkben egyaránt megtalálható, főleg augusztusi és szeptemberi esőzések után. A galambgombának (Rassula) három változatát szedik a Csermosnya völgyében. A kék galambgomba (Russula cyanoxantha) biztosan ehető, lombos erdők alján nő bőségesen, főleg nyár végi és ősz eleji időszakban. Úgy mondják, hogy „kék a teteje" és ezért nevezték el kéknek. A molnárgombának (Russula virescens) már kékeszöld a teteje. Szintén ehető. Viszont a „piros tetejű" galambgombával már óvatosan kell bánni, mert kétféle változata is megvan a Csermosnya-völgyi határban, az ártalmas R. emetica és az ehető R. lepida. Külsőleg alig különböznek egymástól. Megtévesztő, hogy mind a kettőnek a kalapja bizonyos fejlődési fokon*rózsapiros színű. Nyári gomba a bornyúpiszk,

36 amely neve után ítélve egyértelműen a borjúnak tulajdonított termékként él az emberek gondolatában. „A borjúpiszk(a) egy tőről kiágazó, sok-sok fehér lábú, szürke fejű, apró gomba. A nedves helyet szereti. Ahol kedvező helyre talál, megnő olyan nagyra is, mint egy kisebb fakosár." Az őzlábgomba (Macrolepiota procera) „hosszú lábú, lapos tetejű, világos barna színű, fehér petytyes". Lomberdők szélén, tisztásokon, bokros helyeken igen gyakori. A népi tapasztalat szerint is nagyon figyelmesen kell megvizsgálni, mert az őzlábgombáknak vagy egy mérges változata. Ennek jellegzetessége, hogy kalapját vörös rozsdásbarna foltok tarkítják. Ezért a Csermosnya-völgyi falvakhoz hasonlóan, a másik két völgyben is csak elvétve szedik. A tinórugomba, vagy csak rövidítve tinóru (Boletus luteus) a Csermosnya-völgyet borító vashegyi fenyőerdők gyakori gombája. „Gesztenyebarna tetejű, az alja pedig a tejeskávé színéhez hasonló." Nevezik itt még bába-, bábaska- vagy vastaglábú gombának. Az összes gombafajta közül ez a legkedveltebb, mert szárításra alkalmas és az ízét sokáig megtartja. A sampinyon (Psalliota silvatica), melynek a Csermosnya-völgyben sampion a népi neve, kora őszszel, aratás után jelenik meg a búzatarlón, gyakori azokon a helyeken, ahol a tarlót állatok, főleg lovak járják. „Később, mikor már megerősödik

31 az idő, az öreg, korhadt, nedves fatuskók körül megjelenik a potypinka (Trycholoma conglobatum). Az esős, hűvös időjárást szereti." A magyar köznyelv pereszkegombának ismeri. A Csermosnya völgyében minden falu határában bőségesen megterem, „kaszálni lehetne kézi kaszával, mikor van". Szárítva vagy savanyítva hosszú ideig is eláll. A rizikegomba nem más, mint fenyőaljagomba (Lactarius deliciosus). A rizike vöröses színével tűnik fel az őszi fenyveserdők szélein és tisztásain. A Turóc völgyében is találkozhatunk a gombák speciális elnevezéseivel. A legközismertebbek és a legváltozatosabb alfajokban teremnek a pencelgombák (Boletus), amelyet máshol tinóru néven ismertek. A népi tapasztalat szerint gyűjtik és fogyasztják a fehérhátú, s szőkehátú pencelt, valamint a tótpenceli. Ez utóbbi gombafajt (Boletius scaber) kozáknak nevezték el, mivel jellegzetesen egyenes kalapja van.

38 A tyúkcsát (Cantharellus cibarius), amely a már bemutatott csirkegombával azonos, egész nyáron szedik az erdőkben, „sárga tetejű, recés aljú". A kékese (Russula cyaroxantha) onnan kapta a nevét, hogy eltörve bekékül. Máshol galambgomba a neve. A keserő (Lactanius piperatus) szintén jellegzetes tájnév. „Fehér hátú, recés aljú gomba." Ha elvágjuk, fehér színű, keserű nedv jön ki belőle. Közeli rokona a herécs (Lactarius vellerens). Abban különbözik az előző gombafajtól, hogy „ennek ferdén áll a kalapja, nagyobb és ritkább a récéje és nem olyan sok a keserű nedvtartalma". A herécs vagy más vidékeken a herencs népnyelvi gombanevünk nagyon régi, a 16. századig vezethető vissza. Eddig úgy látszott, hogy dunántúli nyelvjáráshoz tartozik, illetve csak a régi szakácskönyvek említették ezt az elnevezést.

39 A pecérke (Psalliota campestris) a magyar nyelvterület északi tájain gyakori gombanév. Van, ahol rögtön a gyűjtés helyszínén elfogyasztják sülve. Turóc völgyében a legkésőbbi gombafaj; legelőkön, réteken és erdőkben egyaránt megtalálható. 35 Zsúpos i. m. 37. 36 Zsúpos i. m. 37. 37 Zsúpos i. m. 40-41. 38 Gregor i. m. 10-11. 39 Szakács-Mesterségek Könyvecskéja a 17. századból. Budapest, 1981.