Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Vadon termő növények a táplálkozásban A vadon termő növények összességéhez viszonyítva ma már kevés azoknak a növényfajoknak a száma, amelyek tényleges szerepet töltenek be egy-egy közösség táplálkozásában. Viszont ez a szerep, ha csekély mértékben is, még létezik.

25 Olykor-olykor újabb intenzitással kerül előtérbe. Nemcsak azért, mert hátrányos gazdasági helyzetben az emberek ténylegesen rászorulnak a vadon termő növények hasznosítására, vagy azokat mással nem tudják pótolni, hanem azért is, mert a nemzedékről nemzedékre öröklődött, de fokozatosan változó növényismeret, a természethez való akár ösztönös, akár tudatos ragaszkodás, az ott rejtőző értékek tudományos felismerése, és ezeknek az ismereteknek a terjesztése mindig is hatással van az emberekre. A gyűjtögetést, amely tevékenység útján többek között a különböző vadon termő növényeket emberi táplálékul

26 használják fel, elsősorban a környezeti adottságok határozzák meg. A három vidékünk között meglehetősen jelentős a földrajzi-természeti viszonyokban mutatkozó eltérés. A Csermosnya-völgy a Gömör-Szepesi-Érchegység és a Tornai hegyek találkozásánál húzódik meg. Az általunk vizsgált települései - Barka (Bőrka), Lucska (Lucka), Kiskovácsvágása (Kovácová), Dernő (Drnava) - egy szűk völgyben fekszenek. A falvak szűk határát erdőség veszi körül és ez a természeti adottság napjainkig is kedvező feltételeket kínál a gyűjtögetéshez.

27 A több mint 50 kilométer hosszúságú Turóc-völgyben ezúttal csak a magyar lakosság körében, főleg Deresken (Drzkovce), Lévárton (Strelnice), Harkácson (Hrkác), Sánkfalán (Sankovce), Felsőfalun (Chalová) és Visnyón (Visnovo) gyűjtöttünk adatokat. A jóval délebbre szétterülő Szuha völgyében - Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha - a természetes növénytakaró a hetvenes évek közepéig fokozatosan zsugorodott. A Csermosnya- és a Turóc-völgyhöz viszonyítva jóval kiterjedtebb és belterjesebb volt a szántóföldi gazdálkodás. A szélesen elterülő folyó mentén és az alacsony szintű domboldalakon sokféle kultúrnövényt tudtak termeszteni. Ennek következtében a gyűjtögetés színtere leszűkült. Viszonylag elenyésző kiterjedésű vadontér keretében - útszéleken, legelőkön, a kultúrtáj képét kis foltokban tarkító tölgyesekben, újabb keletű fenyőültetvényekben - kereshette az ember a számára hasznos vadnövényeket. Ezért nem meglepő, hogy az erdőségekkel övezett Turóc-völgyben és a Csermosnya mentén sokkal többen járnak gyűjtögetni, mint a lankás Szuha-völgyi falvakban. Ennek az ősi tevékenységnek a specialitásait is ott találtuk meg. Ezek az emberek meglepően magas fokú természet- és növényismerettel tűnnek ki társaik közül. Állandóan járják az erdőt. Pontosan figyelik mindazt, ami a természet törvényei szerint az erdei tisztásokon és a fák sűrűjében történik. Nem sajnálják az idejüket a vadnövények gyűjtésére. A kora tavaszi hóolvadás után szinte mindennapjaik részévé válik az erdőlés, a gombászás és - 28 egyéb vadnövények gyűjtése. Érdekes, hogy a specialisták között egyaránt vannak nők és férfiak. Viszont mindannyian egyértelműen az idős korosztályhoz tartoznak. Tapasztalataink szerint is megerősítjük azt a tételt, hogy a gyűjtögetés általában a szegénység velejárója. Manapság a szerény nyugdíjból élő emberek szorulnak rá a vadgyümölcsök, a gombák és a különféle vadon termő növények hasznosítására. Elsősorban saját táplálkozási nyersanyagszükségletüket pótolják, miközben kiegészítik és ki is bővítik a termesztett növényekből készült ételek körét. Néhány növény azonban - például a gomba, vagy kora tavasszal a sóska - a jómódúak étrendjében is meghatá25 Szabó T. Attila-Péntek János: Ezerjófű. Bukarest, 1976.; Péntek János-Szabó Attila: Ember és növényvilág. Bukarest, 1985. 26 Alig akad olyan táplálkozásról szóló néprajzi írás, mely ne szólna a vadon termő növényvilág felhasználásáról. Észak-magyarországi tájainkra vonatkozóan vö. E. Fehér Julianna: Adatok Bemecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához. Népr. Közi., II. 34. 1959. 257-292.; Ujváry Zoltán: A vadontermő növények szerepe a táplálkozásban az abaúj-zempléni hegyvidéken. Népr. Ért., XXXIX. 1957. 231-244.; Szanyi Mária: Gyűjtögetés a növényvilágból. In: Mezőcsát népi kultúrájából. Mezőcsát, 1971. 32-60.; i/o.: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei Janókon. Népr. Közlések II., Bratislava. 1976. 38-86.; Bődi Erzsébet: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei Szirénfalván. 1. Gombászás. Múzeumi Kurír, 41. sz. 1983. márc. 63-66.; Uő., A vadgyümölcsök és termések felhasználása. Múzeumi Kurír, 41. sz. 1983. júl. 95-101.; Uő.: Virágok, levelek, szárak, ágak, gyökerek gyűjtése és hasznosítása. Múzeumi Kurír, 41. sz. 1983. szept. 66-72.; Legutóbbi összefoglaló: Zsúpos Zoltán: Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása. Gömör néprajza X. Debrecen, 1987. 27 Márkus Mihály: Gyűjtögetés a Csermosnya völgyében. Népr. Ért., XXXIII. 1941. 173-177.; Herkely Károly: Adatok Gömör megye népi erdőgazdálkodásához. Népr. Ért., XXXIII. 1941. 259-263.; Zsúpos i. m. 28 Péntek-Szabó T. i. m. 1985. 107.; L. még: Tarisznyás Márton: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei Gyergyóban. Néprajzi Dolgozatok, 1978. 25-33.; Hegyi Imre: A népi erdökiélés történeti formái. Budapest, 1978.