Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
és a vásározás minél nagyobb területen való kiterjesztését az alapvető szükséglet kielégítésére való törekvés alakította ki. Az okleveles és egyéb írásos források alapján felvázolt képet a múlt század végétől napjainkig a visszaemlékezések és a recens hagyomány nyomán igyekszünk teljesebbé tenni. Amint említettük, a 19. századi kimutatás szerinti szántóföld a mintegy ezer lelket számláló falu lakosságának a szükségleteit nem elégítette ki. A szántóföld növelését erdőirtással érték el. A 19. század második felében harminc év alatt közel száz holddal bővítették a szántóföldterületet. A föld adottsága és a klimatikus viszonyok miatt főleg gabonát, zabot és krumplit termeltek az ún. háromnyomásos rendszerben. Búzát, árpát és kukoricát nem termeltek. A századfordulón a tarbúzát kezdték vetni. A kenyérnek való búza kellő mennyiségben való beszerzése azonban továbbra is a fazekaskészítményekkel való vásározás útján történt. Mivel az állattenyésztésen nagyobb volt a hangsúly, a takarmánynövények termesztése és a takarmánygabona beszerzése elsőrendűen fontos volt. A nagyállatállomány 400 darab körül mozgott, a sertés 400-500 között, a juhállomány pedig ezer körül, vagy afelett volt. A rét és a legelő az állattenyésztéshez nagymértékben hozzájárult. Az ugarföldeken a sertéseket és a juhokat legeltették. Összességében a falu gazdaságilag nem volt rossz helyzetben, s ez természetszerűleg nagymértékben a fazekasságnak is köszönhető. Emellett azonban nem elhanyagolható az aratási bérmunkából szerzett terménymennyiség sem. Sokan az alföldi falvakban aratást vállaltak, s gyakran Péter-Pál napja körül 25-30 pár arató is útra indult a faluból, ahová többnyire csak augusztusban tértek vissza a részibe kapott élettel (10-12 mázsa páronként). A gazdaságilag rossz évek az Alföldön, illetőleg általában a cserekereskedés területén, kihatottak a falu életére is. Időszaki munka volt a juhnyírás. A faluból tavasszal 2-3 csapat asszony (egy csapat 8-12 fő) járt el juhnyírásra a juhtartó gazdaságokba. Az asszonyok orsó- és /fl//flárusítással is foglalkoztak. Távolabbi vidékekre vitték, s többnyire szöszért cserélték. A férfiak szezonidőben cserhántást vállaltak. Számos más alkalmi munkával, a lovas gazdák fuvarozással igyekeztek a jövedelmet kiegészíteni és a megélhetést biztosítani. A hagyomány szerint Deresk gazdasági életében jelentős változást eredményezett az urasági szántóföld és rét eladása. Egy Klein nevű bérlő a Koburg herceg uradalmához tartozó birtokot megvásárolta, majd eladta az igénylőknek, s így a falu tetemesen növelte a mezőgazdasági területét. Lévárt története számos ponton összefonódott Deresk múltjával. Az azonos foglalkozás - fazekasság -, a házasság és egyéb rokoni kapcsolatok gazdaságilag és társadalmilag egyaránt szorosan fűzték az egymástól pár kilométer távolságban fekvő falvak lakosságát. Ha Bálint szerint a lakosság nagy szegénységben élt, s a fennmaradásáért szakadatlan harcot folytatott. A 16. század közepén alig néhány család lakta. Idegen telepesekkel töltődött fel. Ezek zömmel ottmaradtak, a későbbi jövevények azonban nem váltak állandó lakosokká. A pestis szerencsére elkerülte az amúgy is kis létszámú falut. A 300-400 lélekszám között ingadozó falu lakosságának a fő foglalkozása - a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során készült ún. Úrbéri tabella kérdőpontjaira adott válasz szerint 1771-ben - a földművelés mellett a fazekasmesterség volt. Edényeikkel messze vásárokra eljártak, s foglalkoztak mész- és szénégetéssel is. 16 A lakosság összetételére és foglalkozására vonatkozóan a későbbi források is megegyeznek. Érdemes idéznünk a 18-19. század fordulójának helyzetét tükröző leírást Lévártról Bartholomaeides Ladislaus Gömör megyéről szóló nagy latin nyelvű művéből: „Lévárt a ratkói járásban Harkács és Sánkfalva felett, Ratkótól és Jolsvától másfél, Tornaijától háromórányi távolságban. 51 ház, 61 cselédes gazda; 78 házaspár, összesen 366 lakosa van. A családokban magyarul beszélnek, egy részükben szlovákul, római katolikus vallásúak, amelyet a Deresk-i parókia vezetésével gyakorolnak. A csernyusi istent tisztelik. Életüket földművelésből, amely részint a síkságon terül el, részint dombok között fekszik, fazekasmesterségből, valamint állattartásból tartják fenn. A makkos erdők az urak jogaiba tartoznak. Egyébként ez a hely leginkább arról nevezetes, hogy hideg fürdője van, amely mint mondják a nedvességek bővelkedésétől támadt betegségekben, valamint a köhögésekben, a szemek csipásságában, a lábak állandó sebeiben orvosol haszonnal. A falu felett a közeli halmocskán buzog, a harkácsi közúthoz 200 lábnyira, először egy nagyocska tavat képez, amelyet eddig a lakosok kenderáztatásra használtak. A víz, amely itt folyik, igen tiszta és nyáridőben is hideg. Akik fürdőzéshez nem akarják hidegen használni, meg szokták melegíteni, ebben az esetben tejsavó módjára fehérré változik és az edényt, amelybe beletöltötték, erre a színre festi. Tudniillik gazdagon hoz meszet magával, mivel mészkőszik16 //ai.m.593.
