Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

INTERETNIKUS ÉS REGIONÁLIS KAPCSOLATOK GÖMÖR NÉPI KULTÚRÁJÁBAN

eszméket. Arra nézve, hogy ez miként volna megakadályozható azt hiszem, hogy nagyon kívánatos lenne Amerikában ugyanolyan irányzatú magyar egyesületeket létesíteni, amelyeknek működési köre nem csupán arra terjedne ki, hogy a hazafias érzületet ápolja, hanem a kivándoroltak személyi ügyeinek intézését is ellátná. Legaggasztóbb körülmény azonban az amerikai kivándorlásnál a hadkötelesek, különösen pedig a még sorozásra elő nem állított ifjú nemzedék kivándorlása, 15 évtől kezdve kivándorolt fiatalemberek nagyrésze nem tér vissza, sőt az Amerikába való kivándorlást tekintik a hadkötelezettség, illetve a katonasághozi besoroztatásuk mentő eszközének, a besorozott és tényleges szolgálatuk teljesítése után szabadságolt katonák közül is számtalanon vándorolnak ki Amerikába, ezek egy esetleges hadjárat esetén mozgósítás alkalmával be nem hívhatók, vagy ha behívóikat megkapják is - elkésve vagy egyáltalában nem fognak bevonulni, s a hadsereg ki nem állíthatása a nagy veszedelmet hozhat. Az állam önfenntartása iránti kötelessége, hogy véderejét mindég rendelkezési állapotban tarthassa, nem volna tehát egyáltalában káros, ha mind azok, a kik védkötelezettségöknek eleget nem tettek Amerikába való kivándorlásra engedélyt nem kapnának, az volna a legczélrahatóbb eszköz az Amerikába való kivándorlás csökkentésére, ha törvényhozásilag kimondatnák, hogy 20 éven alóli ifjak és olyanok kik még hadkötelezett s égőknek eleget nem tettek Amerikába való kivándorlásra engedélyt nem kaphatnak. Ezáltal elérnék azt is, hogy az utóbbi időben aggasztó méretet öltött nők kivándorlása is csökkenne, mert a magyar ifjúság itthon maradna, a nők itt könnyebben férjhez mennének és a férjhez meneteli vágy nem hajtaná őket Amerikába talán. Csökkenteni lehetne az Amerikába való kivándorlást az által is, hogy azon családfák a kik Amerikába kivándorolni óhajtanak csak az esetben kapjanak kivándorlásra szóló útlevelet, hogy ha hatóságilag igazolják azt, hogy odahaza hátramaradt családtagjaik ellátásáról gondoskodnak, továbbá, hogy azon önjogú egyének kik Amerikába kivándorolnak - gondnokság alá helyeztessenek és távollétük alatt az általuk választott, vagy megnevezett ügygondnok intézze minden vagyoni ügyeiket. E részben Gömör Kishont vmegye közigazgatási bizottsága 1903. évi 24, elnöki Sz. a. nagyméltóságú kir. belügyminisztériumhoz egy feliratot intézett, melynek értelmében: I. Köteleztessenek a kivándorlók az útlevelük kiadását megelőzőleg a kivándorló önjogúaknak ügyeiknek vitelére és vagyonuknak kezelésére szabályszerű meghatalmazással ellátott megbízatást rendeljenek. II. Ezen meghatalmazás formája akként egyszerűsítessék, hogy az a községi elöljáróság által beütemezve és a járási főszolgabíró által hitelesítve minden - úgy hatósági mint bírói eljárásnál elfogadható okirat erejével bírjon. Ezáltal az Amerikába kivándorló önjogúak ügyeinek, esetleg hagyatéka ügyének rendezése körűi is megkönnyebbítetnék a hatósági eljárás. Ezekben van szerencsém vázolni az Amerikába való kivándorlás esetleges csökkentésére vonatkozó tapasztalataimat, s ide mellékelve van szerencsém visszaszármaztatni a Nagyméltóságod által hozzám 442/M. E. számú rendeletével visszacsatolni rendelt kartogrammot. Ezek után kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett maradtam Bérzetén 1904. évi június hó 4-én főispán A főispáni jelentésből jól kitűnik, hogy a gömöri falvakból jelentős számban vándoroltak ki, s az 1900-as évek elején a kivándorlók száma évről évre emelkedett. A kivándorlás okait a főispán egyértelműen a meggazdagodás, a vagyongyűjtés vágyával indokolja. Sajátos vélemény az, amely szerint a kivándorlás okai nem a megélhetési gondokban keresendők. A főispán egyenesen azt hangsúlyozza, hogy a lakosok „idehaza is szorgalmas munka mellett tisztességesen megélhetnek". Némi ellentmondásba keveredik, mert amikor az egyes járások helyzetével foglalkozik, akkor a kivándorlás okai között a munkanélküliséget, a kereseti források szűkösségét, több helyen a teljes megszűnését jelöli meg. A legényekkel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy azok elsősorban a hadkötelezettség, a katonai besorozás elől távoznak Amerikába. Külön is fel kell hívnunk a figyelmet a jelentésnek arra a részére, ahol a főispán arra utal, hogy az amerikások tetemes pénzösszegeket küldenek és hoznak magukkal. Ebből „adósságukat kifizetik, házukat, épületjeiket újra építik és a hol lehet ingatlan vagyont vásárolnak". A főispáni jelentés jól kiegészíti a szájhagyomány emlékeit. Némi eltérés a kivándorlás okaiban mutatkozik. A lévártiak kivándorlását egyértelműen az otthoni nehéz megélhetőség motiválta és természetszerűleg az a vágy, hogy Amerikában jólétet - vagy legalább jobb körülményeket teremtsenek maguknak, illetve meggazdagodva térjenek haza. Ez utóbbira több példa kapcsán a fentiekben utaltunk.