Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Szent János-nap Szent János ünnepén vagy előtte való nap az ég sötétedésével a lakosok a réteken vagy a keresztutakon tűzrakást szoktak építeni, amelynek meggyújtásáról Vergiliussal együtt írhatjuk és mondhatjuk: Ezt a házból a mezökre kiözönlő ifjúság és az anyák tömege csodálja, és szemléli a lángolót ráfigyelve csodáló lélekkel. A helység ifjai és leányai vidáman és tréfálkozva állnak a máglyához, és miután azt átugrottak, nem hagyják el, míg csak a tűz minden fát meg nem emésztett. Pünkösdi királyválasztás 1780-ban ezt a szokást még néhány helyen gyakoroltnak említettük, ma pedig már alig valahol él. így a szokás és a hozzá tartozó hiedelem más dolgok módjára a gyakorlatból és a használatból mintegy kitörlődik és kikopik. így ez is magától odajut. Nem így történt a mieink által sokáig és sokszor gyakorolt pünkösdi királyválasztás szokásával. Ezt ugyanis a polgári és egyházi tisztségviselők századokon keresztül igyekeztek törvényeikkel gátolni és eltörölni. Erről a szokásról a megyei protocollumokban, de kiváltképp pedig az evangélikus egyházi jegyzőkönyvekben világos és meg-megismételt említés található. Ugyanis valahányszor az evangélikusoknál az egyházlátogatás meghallotta, hogy szokásban van, annyiszor igyekezett a gyakorlatból kitörölni. Ez a szokás pedig abban állt, hogy pünkösd ünnepén valamely hely ifjúságából egyet az összes lakosok nevében kevés hatalommal felruházva, de király névvel ellátva megválasztottak, és neki átadták az ítélkező és legfelső hatalmat, addig a helyi rendes tisztségviselők letették. Mit akart ez a szokás - nem könnyű megmondani. Úgy véljük, a nép ezzel a szertartással az elődök vezérválasztó vagy az előkelők királyválasztó szokását akarta utánozni, ezt elsősorban onnan veszem, hogy a megyei tisztségviselők végül is akkor vetették be kezüket és lelküket megszüntetésére, amikor Magyarországon a királyválasztás megszűnt. Tudniillik a közjegyző könyvek szerint 1673-ban ezek a tisztségviselők a Jánosi és pálfalvai lakosokat igen súlyosan megbüntették azért, mert pünkösdi királyokat mertek választani. így tehát a pünkösdi királyok neve elenyészett. Ezenkívül a régiektől megőrződött az a szokás, hogy vízkereszt ártatlanoknak nevezettek napján, a papok vesszőkkel felszerelve a falvakon és az útelágazásokon bolyonganak és a szemközt jövőket virgácsokkal csapkodni szokták. Vallásos voltát megerősíti az, hogy papok gyakorolták. Mit jelentett, egyáltalán nem tudom, azt viszont jól tudom, hogy miután az itteni lakosok az evangélikus vallásra áttértek, ezt is eltörölték (443. p.). Ezenkívül mások is vannak itt, mind vallásos mind pedig világi gyakori babonaságok, amelyeket a mieink szokásoknak és vélekedésnek tartanak. A húsvéti ünnepeken a férfiak az asszonyokat, ezek pedig azokat hideg vízzel bőségesen megöntözik, különösképp az ifjak munkálkodnak abban, hogy a szeretett leányokat vagy a barátnőket odavonszolhassák, és a kútba vagy a patakba és folyóba belemártsák. Születés Úgy vélik, hogy akik a telő, vagy ahogyan itt szeretik mondani új holdkor születnek, szebbek, akik pedig a régi vagy a fogyó hold idején, azok rútabbak lesznek. Innen van a szlovákoktól ismert szólás, hogy a csúnyákra azt mondják, régi holdnál születtek. A megszületett csecsemőt a földre szokták helyezni, és a földről felemelve őket először az apák ölébe adják. Az apák a csecsemő születési idejét könyveikben, többnyire a bibliák könyvébe írták bele, és az állatöv jelét is a kalendáriumból szorgalmasan megjegyezték. Ha a szülés nehezebbnek mutatkozott, asszonyok és bábák a szülő nő köré álltak, az apa vagyis a férj gatyájából kihúzott madzaggal a szenvedőnek a hasát körülkötötték, így igyekeztek orvosolni. A babonás anyák igen igyekeztek, hogy leányaiknak a keresztségét délelőtt szolgáltassák ki, nehogy délután leöntve a szentelt vízzel, későbben menjenek férjhez. A soványságtól megcsúnyult csecsemőket a csontházhoz vitték és itt a halottakhoz imába foglalva könyörögtek, hogy vagy tegyék őket kövérebbekké, vagy hívják magukhoz. Ezek úgy lesznek, vélték, hogy néha a frissen született csecsemőket, elsősorban akiket még nem kereszteltek meg, a gyermekágy-