Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS

Nagyot nevettek. Az öreg megint a költő elébe tett egy fél rumot. Szavaljon még, kérték a többiek is. Aki szereti a rumot, Mert a gyomra foly ton morog, Ki-be, ki-be szaladgál, Csak a rum az orvosság. Rum állítja meg a hasát, Már nem kell mosni a gatyát, Addig mindig sárga volt, Amíg rumot nem ivott. így mulattak sokáig. Bizony, Petőfi már nem ment Rudabányára. Az öreg Domonkos szekéren vitte haza. A kapuból bekiáltott a felesé gének: - Julis! A menyasszonyi ágyadat vesd meg Petőfi Sándornak! Domby Lajos kitűnő anekdotázó, s gyakran saját versbetétjeivel színezi a történetet. Olykor rögtönöz, amint az anekdota-beii Petőfi tette. Éppen kocsmai iszogatás közben történt vele, amikor megtudták, hogy költő, szavalásra szólították fel. A történetet így beszélte el: Amikor a mátraaljai szénbányászathoz kerültem, mindig buzerált egy matyó faluba való fiú, hogy költő, költő, de milyen költő vagyok? Egyszer munka után ott vagyunk az italboltban. Kérdem tőle, mit iszik. Egy fél kevertet. Kértem két felet, megittuk. O is kért két kevertet. Mikor megittuk, azt mondta, hogy szavaljak már valamit. Szavalok, mondtam neki, ha feláll mellém a hordóra. Felálltunk. Nagy hirtelen komponáltam egy nótát róla. Zöld Marcinak hívták. így hangzik: Zöld Marcinak nagy a baja, Merthogy tele van a gatya. Aludtejre káposztát ett, Titkon emiatt kesereg. Igen mérges, káromkodik, Merthogy bűzlik, meg hogy szaglik. Többet nem eszik káposztát, Hogy el ne csapja a hasát: Éljen a matyó viselet! Éljen Zöld Marci! A költővel jó barátok, Egyforma a gondolatok. Gyere, testvér, megölellek, Téged legjobban szeretlek. Éljen a mi barátságunk Örök időkre! Az alkalmi jellegű versek közül különösen figyelemre méltóak az ún. kortesnóták, választási rigmusok. Gyakran dallamra készült versezetek ezek. A szövegekből kitűnik, hogy a népi költő is közössége véleményének ad hangot, s azt a jelöltet pártfogolja, aki adócsökkentést ígér a népnek, s aki felcsillantja a reményt, hogy nem lesz árverés. A Kossuth Lajos azt üzente közismert dal dallamára íródott a következő kortesnóta: Kelemértől fütyül a szél, Diószegi Dezső beszél: Ha én lennék itt a követ, Boldogság lenne az élet! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Kevesebb lenne az adó, Annyi volna, mint egy bagó, Bírná mindenki fizetni, Nem kellene árverezni. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!