Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

GÖMÖR HÍRES MUZSIKUSA: CZINKA PANNA

Balázs Béla és Kodály Zoltán műve elsősorban zenetörténeti eseményként marad fenn, mégis fontos a Czinka Panna-hagyománykörben, mivel Czinka Panna neve ismertté vált a müveit nagyközönség körében is és emlékének felidézéséhez nagymértékben hozzájárult. Czinka Panna kultusza újjáéledt az 1970-es években szülőföldjén, elsősorban Sajógömörben. A Trianonban Csehszlovákiához csatolt falu híven és szeretettel ápolja híres szülöttének az emlékét. A falu egy mondán alapuló nevezetességgel is büszkélkedik: Mátyás király ott kapáltatta meg a Garay által is megverselt eseményt. Ennek emlékére szobrot állítottak a templom melletti kisded térre. És Czinka Panna halála után 200 évvel róla is szép emlékmű került Mátyás király közelébe. Kultuszának ápolói közül különösen kiemelkedik a költő Gömöri Kovács István, akinek verse a Czinka Pannáról szóló írások legszebb példája: Czinka Panna 1711-1772 Amikor a fűzfák zöld selyemben álltak, Kislánya született a zenész-kovácsnak. A Sajó vizéből hűs habot merített, Meg is fürösztötte, ahogy náluk illett. Nem örült, nem búsult, csak komolyan nézte, Hogy miként szoptatja „melly

es" felesége. Aztán a csöppséget tekenőbe tette, S dúdolgattak néki: tente, Panna, tente... Hallgatták is csöndben a réti virágok, A sátor fölött meg víg szél gordonkázott. A szellő és virág tán már akkor tudta, Híres lesz a földön Cigány Panna útja! S ha a kis kohóban kigyúltak a lángok, Üllő és kalapács vidáman bokázott. Kis csillagok ültek a szikrázó fűre, Ha megzendült este Czinka hegedűje. Gyűltek az esztendők, s benne a szép esték, Melyen a nagyapát dalban emlegették: „Nagymajtényi síkon letörött a zászló Rászállt tollászkodni egy fekete holló. " S mikor a kurucnak bujdosnia kellett, O is elkísérte a Nagy Fejedelmet. S Rákóczi Ferencnek udvari zenésze Rodostóban sírta bánatát az égre. Es a kicsi Panna — bár sohasem látta Mégis büszke volt a kuruc nagyapára. A régi hegedűt sokszor kézbe vette, rajta a húrokat szivével pengette ... Tízéves lehetett, vagy tán tizenhárom, Hogy muzsikált egyszer a gömöri bálon És ott a földesúr ámulva csodálta, Hogy tündér lakozik Panna vonójába ' S másnap Lányi János - mert ez volt a neve • Barokk kastélyába magához rendelte: Hej, te kis boszorkány! Láttalak a bálba '! a te hegedűdnek nem akadt ott párja! Nagy kár lenne neked csak mezítláb járni, Sajó-parti réten fáknak muzsikálni! Itt az úti ruhád eme nagy kosárba, Rozsnyóra küldelek zeneiskolába! ... S az a hosszú hajú szép fekete kislány így indult el egykor a dicsőség útján ... s alig múlt el kétszer a hó olvadása, O lett a zenekar vezető prímása! Egyszer csak azt vette a szép Panna észre; A kisbőgős mindig az ő szemét nézte. Hogy abból olvassa a ritmust, a táncot, Csak abban csodálja a fekete lángot. Es mert a zenének szerelem a vége, így lett a kisbőgős ifiú felesége. Azután évekig az országot járták, Rítták a kesergőt -pergették a csárdást. Ahol megjelentek zsinóros magyarban, A tapsot az égig emelte a dallam. Dicső kuruc korról szólt a legtöbb nóta, ... S közben a bujdosók fogytak Rodostóba Csak Mikes Kelemen írt levelet néha, „Márványtenger partján már mindenki néma, „Hogy Rákóczi sírja haló virágillat, Hogy egyre halványabb a zágoni csillag ..." De a dalok éltek Panna vonójában, Mint örök üzenet a nap sugarában. És minthogy a nap is csak lenyugszik egyszer, Panna kezéből is kihullott a hangszer. Meghalni, pihenni ő is visszavágyott, Oda, hol meglátta a szép napvilágot. Jégvirágot tűztek kedves vonójába. S Amati mesternek drága remekművét, A híres hegedűt, melléje temették. A sírját könnyezve halkan körülállta Öt felnőtt gyermeke és sok unokája. Iskolánk mögött, régi temetőben Porladnak csontjai a gömöri földben. Századok zúgtak el... A sír elenyészett, De a nép őrzi még a hírt, dicsőséget. S mikor csillagpor hull a harmatos fűre, Halkan zokog benne Panna hegedűje ...