Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

GÖMÖR HÍRES MUZSIKUSA: CZINKA PANNA

1711. év került születési dátumként, s a hagyomány alapján az utókor ezt tekinti élete kezdő dátumának. Bizonyíték nélküli adatok szerint egy Lányi János nevü sajógömöri földbirtokos házánál nevelkedett, Rozsnyón tanították, 15 éves korában férjhez ment, önálló bandát alakított, muzsikált Lengyelországban és Romániában is. A róla szóló megemlékezök a legendát még tovább színesítették. Ezek szerint fényes, drágakövekkel kirakott nemzeti ruhát viselt, sárga csizmát hordott, híres ún. Amatihegedűn játszott, amit végakaratának megfelelően vele temettek el. Egy bizonyos Lányi nevü földesúr házi muzsikusa volt. Házat építtetett neki, de a romantikát tovább színesítő egyik szerző szerint csak télen lakott abban a házban, „s amint a tavasz beköszöntött: három-négy sátort vont zöld posztóból s ott élte át az egész nyarat, mint a pacsirta, a szabadban. " Mindezekkel kapcsolatban a problémát az jelenti, hogy Czinka Panna lakóhelyén abban az időben, Sajógömörben Lányi nevű földbirtokos nem volt. Lányi Pál, Gömör vármegye jegyzőjének, alispánjának a neve jótevőként Czinka Pannával kapcsolatban felmerül, azonban birtoka nem Sajógömörön, hanem mint bányatulajdonosnak, Dobsinán volt, és mint közszereplő csak az 1700-as évek elejéig, Czinka Panna születése körüli évekig működött. Sajógömör Czinka Panna idejében előbb a Vay és a Plathy család, majd a Csáky család birtoka volt. IIa Bálint levéltári kutatáson alapuló müvében az 1773. évvel, tehát Czinka Panna haláláig bezárólag Lányi nevü birtokos Sajógömörön nem élt, és ilyen nevű személy a jobbágyok között sem található. A Borovszky-féle monográfia fejezetírója a sajógömöri Lányival kapcsolatban a forrását nem jelöli meg. Ha volt Lányi (János vagy Pál) Sajógömörben, az jóval Czinka Panna halála után került oda és így csak a késői legenda hozta kapcsolatba Czinka Pannával. Valószínűleg az írói képzelet körébe tartozik Czinka Panna külsejének, alakjának, egyéniségének a leírása is. Egy „óda" szerint zömök, középszerű, golyvás, pipázó cigánynő volt, „ csúf lett volna biz ő, bőre ha nem fekete." Talán ezt vette alapul Jókai a „csúf kis szörnyeteg cigánylány" ábrázolásában. Erről alább szólok. Egy másik szerint sem volt szépnek mondható, de „kellem és báj" jellemezte; megnyerőén, szépen társalgott; szerény, mértékletes, buzgó hívő református és családját szerető jó anya volt. Egy fontos jellemzésben nincs eltérés: szépírók és zenei szakértők Czinka Pannát a XVIII. század legjelentősebb muzsikusának tartják. Liszt Ferenc A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon (Pest, 1861.) című munkájában a CXXII. fejezetben emlékezik meg Czinka Pannáról. A vezetéknevét Csinkanak írja. Forrását nem jelöli meg, de megállapítható, hogy egy bécsi folyóirat cigányokkal foglalkozó cikksorozatából vette az adatait. Új ismereteket nem hoz, azonban nem érdektelen a nagy művész megállapítása: „1772-ben élt egy nő, ki nagy hírnevet szerzett magának a hegedűn tanúsított virtuozitása által; neve: Csinka Panna. " Vita forgott arról a máig sem tisztázott kérdésről, hogy ki szerzetté a Rákóczi-nótát. A Rákóczi-nóta szerzőségéről, keletkezésének idejéről a múlt században is különbözőképpen vélekedtek. Hosszú időn át tartotta magát az a vélemény, amely szerint Rákóczi korának leghíresebb cigányzenésze, Barna Mihály, Czinka Panna nagyapja szerzetté. Barna Mihály Rákóczit mindenüvé követte, muzsikájával szórakoztatta. Azokban az években komponálta a Rákóczi-nótát, amelyre Barna az unokáját, Czinka Pannát Czinka Panna (Faggyas István rajza)