Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

LÉVÁRTI HIEDELMEK

Lévárti hiedelmek évárt község a Turóc-völgyben Deresk és Sánkfala között, a Turóc patak bal oldali ága mentén fekszik. A településre vonatkozóan Bartholomaeides Ladislaus latin nyelvű munkájából, Ha 1 J Bálint gömöri köteteiből, valamint Fényes Elek geográfiai szótárából és Pesty Frigyes kéziratos helytörténeti gyűjtéséből kapunk adatokat. Ezek elsősorban a 18. század végi, 19. század közepi állapotra utalnak. Viszonylag kevés ismeretet közölnek a társadalmi, gazdasági állapotokat illetően. Az ezekből a forrásokból nyerhető példákat a Népi táplálkozás három gömöri völgyben című munkámban közöltem, kiegészítve a 19. század közepi gazdasági statisztikai adatokkal. lia Bálint kutatásai szerint a falut a 16. században pusztán néhány család lakta. Bartholomaeides Ladislaus a 18-19. század fordulóján 366 embert említ, akik római katolikusok, földműveléssel, állattartással és fazekassággal foglalkoznak. Ez utóbbi fontos megélhetési forrást jelentett egészen Trianonig. A falut Csehszlovákiához csatolták. Nagymértékű változás következett be a gazdasági helyzetben, amely különösen a II. világháború után a társadalmi életben is jelentős átalakulást eredményezett. Az alábbiakban idős adatközlők révén a 19. század végi, 20. század eleji hiedelemanyagot közlöm. A gyűjtést az 1970-es évek elején végeztem. Adatközlőm Horváth Lajos és felesége, Hindulák Julianna volt. Horváth Lajos 1904-ben született. Elmondása szerint részint a szüleitől, nagyszüleitől, részint egy Jósko János nevű embertől, akit mindenki Jani bácsi néven ismert, hallotta a hiedelmekre vonatkozó példákat. A faluban való gyűjtésem során megállapíthattam, hogy a hiedelmek jelentős részét még sokan ismerték, de már az emlékezetben elhalványult, s csak a kérdésekre elevenedett fel. A kitűnő memóriájú Horváth Lajos révén azonban egy száz év előtti hiedelemképet mutathatunk be. A földet az isten a semmiből teremtette. Hegyekkel, vizekkel egy nagy lapos síkság. Az isten keze tartja, hogy ne essen a semmiségbe. Az egyik végén óriás emberek, a másik végén apró szőrös emberek élnek. A föld végén az egyszeri huszár, aki odáig eljutott a lova hátán, lelógatta a lábát a nagy semmiségbe. Ott a világ vége. Aki a kútból vederrel vizet húzott és abból ivott, az első kortyot a földre köpte. A magyarázat szerint a vizet a földből kapjuk, az első nyeletet annak kell visszaadni. A vízibábáróX egy történet ismeretes. A lévárti kastély udvarán volt egy mély kút, amelyből kerekek segítségével két vederben húzták a vizet. A kút csigáján az egyik vödör ment le a kútba, a másik meg jött fel a vízzel. A kútban vízibába lakott béka képében. A békát egy béres, akit Galo Kálmánnak hívtak, kihúzta. Az udvaron agyonverte. De nem pusztult el, mert egy hétre rá a vízibába a bérest berántotta a kútba, ahonnan halva emelték ki. 1. Ha reggel a nap izzó vörösen kel fel, eső lesz, ha este vörösen nyugszik le, szélvihar lesz. 2. Nem szabad a búza vetését nappal szemben végezni azért, hogy a kikelt magot a napfény meg ne égesse. Föld Víz, vízibába Nap