Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Jótéteményteket, hogy ragyogó fénybe Tündököl jön nékünk majd az ékes tavasz, Mondhatom, hogy nem lész másszor ilyen ravasz. SZALONNÁT HORDÓ: Én meg nyársat tartok, nézd húznak is rája, Zsíros lesz ám ettől mindenikünk szája. A főzőnek el van készítve a fája, Palkónak is lész hat gazdag vacsorája. TOJÁSOS: A szalonnához ám tojás is kelletik, Nézd csak a kosárba halával hogy vetik. Rántotta lesz ebből, de csak az ehetik, Ki katonává lett, s annak neveztetik. FULLER: Szerencsés jó napot e ház gazdájának Kívánok és e ház minden lakosának, Nem különben jó és friss gazdasszonyának, S kérem szerezzen egy kis kedvet magának, Én Fuller a kvártély instálása végett Jöttem, ha gráciát nyerne, míg beszélget, Gyenge seregecskénk mulatása végett Kérem, mutassanak hozzánk emberséget. HADNAGY: Minden társaságnak ez a regulája, Elöljárójának adasson alája. Azért mint Hadnagya e kicsiny seregnek, Parancsolok mindjárt én minden gyermeknek, Tehát Balog András az én Főkáplárom Szóljon most mellettem, mivelhogy megvárom. FŐKÁPLÁR: Az exercitium nemigen sokból áll, Aki tanítónknak kedvére nem szolgál Az olyan legénynek vállára pálca száll, Kardomra állítom magánosan nem hál. Nékem Főkáplárnak ez kötelességem, Hogy tudjak felelni s becses nyereségem, Dicséretet kapok és nincs kissebbségem, Ha ugyan jól viszem rám bízott tisztségem. FRAJTER: Úgy van, mert ha híven engedelmeskedünk, És hivatalunkba nem rendetlenkedünk, Istennek s embernek így leszünk kedvébe Érdempénz tétetik a vitéz zsebjébe. KAPITÁNY: Nohát mindeneknek ez kötelessége, Hogy mint szolgál néki becses egészsége, Világi dolgait ahhoz mérsékelje, Hogy a káplárpálca vállát ne terhelje. STRÁSAMESTER: Hé Pajtás! mit csinálsz, majd megharagusznak, Sem fiuk sem lányuk közinkbe nem csúsznak. MEGKÖSZÖNŐ: A tréfának én most ímé vetek véget, Köszönjük a velünk tett jó szívüséget. Alkalmatlanságunk ha térhetek vala, Engedelmet kérünk kalauzunk csala Ha bennünket s bízvást úgy tértünk hozzátok, Ha hát hibázhattunk, azt megbocsássatok. Nóta: Jertek Peti Palkó Jankó s. a. t. MUSA: Megköszönjük ami keveset adótok Az Úr Isten légyen a ti nagy apátok. 1822. Meglásd félelmekbe szárazon is úsznak, Míg mi tanulgatunk, ők addig faluznak. ADJUTÁNS: De mit beszélsz, hisz szűk mostan az esztendő, Úgyhogy senkinek sincs pénze elegendő. Pedig szüksége van ám erre mindennek És enélkül elébb igen lassan mennek. OBERLAJDINÁND: Öcsém! tenta, penna legszükségesebb dolog, Enélkül a kerék igen lassan forog. Nem is nagy reménység táplálja azokat, Pallérozni kik nem kívánják magokat. AUDITER: Igazak barátom! amelyeket beszélsz, De honnan van, hogy te oly tetemesen félsz. Jó tanítónk vagyon és ha tovább is élsz, Még tanít, csak tanulj, úgyhogy rosszra nem kélsz. KATONA: Én ugyan nem régen járok oskolába, De nem is volt részem mogyoró plágába. Tréfaság nem jönni a társaságunkba. Hiszem meg nem halunk ottan bánatunkba. OSKOLÁS: Jaj! mely szép látjátok oskolás életünk, Hát még mikor egy kis időcskét nyerhetünk Arra, hogy játszani s mulatni mehetünk, Már akkor bőrünkbe meg alig férhetünk. KIRÁLYNÉ: Sajnálom, hogy nékem Királyné létemre Kell szólnom, de nézek fegyveres népemre. Gyermekek! vajon mért beszéltek oly nagyon, Hiszem a golyóbis majd ver megint agyon. Legalább személyem nagy tekintetére Nézvén hallgassatok hív tiszteletére. SZOLGA: Felséges Királyné! már többet ne szóljon, A nagy bölcselkedés tőle most oszoljon.