Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Mikor e seregbe katonává lettem, Mégis már most milyen derék legény vagyok, Hogy a fűtött kályha mellett meg se fagyok. KIS LEGÉNY: Ugye vitéz uram! én vagyok a legény. VITÉZ: Te bizony, mégpedig mint egy ma sült lepény. ÁLKÁPLÁR: De nincs is ilyen hét puszta vármegyébe, Úgy tartják azt nálunk a Rima mentébe, Mert nincs olyan betű a nagy Ábécébe, Melyet ne esmérne helyesen széltébe, S aki ezt nem hiszi, szabad megpróbálni, Ha nem tudja, szabad jól hátba buftálni. TOJÁSSZEDŐ: Van-e már Deák uraimék sok tojások eladni való? ADJUTÁNS: Hallja kend kigyelmed, még most nem adhatunk, Mert amint láthatja üres a kosarunk, Hanem várakozzon itten egy keveset, Tudom hogy számunkra asszonyunk keresett Öt vagy hat pár tojást, azt majd odádhatjuk, S aként batyu fiába be is pakolhat fiuk. KOSÁRHORDÓ: Óh, édes asszonyunk! most tehát szívesen Kérjük kelméteket mind közönségesen, Szaladjon a padra és hirtelenébe Hozzon egy nagy rakás tojást kötőjébe. NYÁRSHORDÓ: Azután meg gyorsan és csak hamarfába Fusson egy jó késsel be a komorába. Hozzon szalonnát, húst s jó nagy kolbászokat, És mindjárt felhúzzuk nyársunkra azokat, És bátran pakolja meg a tarisznyánkat, Ne féljen, hogy el nem bírjuk a zajdánkat. CUSTOS: Hallja kend, hogy veszi a tojásnak párját, Olcsón adjuk, mert nem kívánjuk a kárát. TOJÁSSZEDŐ (magában): E gyáva katonát most mindjárt megcsalom, Nem ért a kukóhoz, csak így tapasztalom. (a káplárhoz) Jaj nagyságos káplár uram azt tudhatja, Hogy most pénz nincs, s drága a bankónak latja. Látja kend a tyúkok tojnak nem sokára, Most hát a tojásnak nem lehet nagy ára. Itten a faluban valahol csak vettem Öt szép tyúk tojását egy garast fizettem, De minthogy kenteknek kárát nem kívánom Ám legyen húszával egy garas nem bánom. CORNISARIUS Ejnye (canis Mater) mások megcsalója (ebszülötte) A szemed vájná ki a Noé hollója, Most mindjárt úgy rúgok rongyos ületedbe, Hogy bé iprikálod áztat ijedtedbe. ERSZÉNYHORDÓ: Jaj ! de elfelejtem az elébb mondani, Hogy zacskót is szoktunk magunkkal hordani. Kérem hát vessenek néhány garast bele, Héj, szegény be lapos, sose lész ő tele. MEGKÖSZÖNŐ: Engedelmet kérünk, hogy ha kívánságok Szerint nem estek meg a verbuválások. Látják kigyelmetek, hogy gyenge seregünk, Nagy rollét játszani tehát mi nem merünk. Most pedig köszönjük hív szereteteket, És a velünk közlőtt jótéteményeket. Óhajtjuk, az Isten e házat szeresse, Drága kegyelméből soha ki ne vesse. Áldja meg barmait és a mezejeket, Szántóföldjeiket rétjeket, kerteket, Adjon mindnyájoknak az Úr békességet, Szerencsés életet, áldást, egérséget. Padjok rakva légyen vastag szalonnával, Szuszékjuk meg légyen telve szép búzával, Hogy minékünk másszor is szolgálhassanak, Pénzt, sódart, szalonnát s tojást adhassanak. MÁS KÖSZÖNŐ: Hej, mit kotykodácsolsz oly prókátorosan, Mond el amit akarsz röviden paposán, Az Isten áldja meg mind kigyelmeteket, S terjessze sokára becses életeket. MUSA: Mi pedig danoljunk még egyet barátim, Azután menjünk el ásátim, kapátim. Nóta. Drága kincsem galambocskám csak ez egyre kérlek 1. Ilyen boldog ki Papásnak lehet katonája, Mivel annak mindég tele van a tarisznyája. Azért barátaim most vigadjunk, Verbunkok módjára ugrándozzunk. 2. Kedves gazdánk, s gazdasszonyunk elhagyunk titeket, Köszönjük ezerszer a ti szíveségeteket, Hogy bennünket szívesen láttatok, És házatokba befogadtatok. VAD BÚCSÚZÓ NÉMETESEN: Hát már féke lenne óh pe réken fórom, Minden jót, az ajtót majd makam pe szórom. (Jegyzés. Lásd feljebb ezeket sokkal bővebben. 1821. Ismét 1827-ben mondatott.)