Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

SlDÓ: Prügyön lakom uram! ha meg kell vallani, Kentektől akarnék tojást vásárolni, Ha hát megalhatunk, most mindjárt megveszem, Az árát ha tetszik, azonnal leteszem. STRÁSAMESTER Bizony jó árendás: még most nem adhatunk, Mert amint látja kend, üres a kosarunk, Hanem várakozzon kend még egy keveset, Tudom, hogy számunkra asszonyunk keresett Öt, vagy hat pár tojást, azt majd odadhatjuk, S a kend batujába bé is pakolhatjuk. NYÁRS- ÉS KOSÁRHORDOZÓ: Óh édes asszonyunk most tehát szívesen, Kérjük kelméteket mind közönségesen, Szaladjon a padra úgy hirtelenébe, Hozzon egy nagy rakás tojást kötőjébe, Azután meg gyorsan és csak hamarjában, Frissen egy jó késsel bé a kamarába, Hozzon szalonnát húst s jó nagy kolbászokat, És mindjárt felhúzzuk nyársunkra azokat. Bátran pakolja meg a tarisznyánkat, Ne féljen, hogy el nem bírjuk a zajdánkat. KÁPLÁR: No, sidó, hogy veszed a tojásnak párját, Olcsón adjuk s kendnek nem kívánjuk kárát. SlDÓ (magában): E gyáva katonát most mindjárt megcsalom, Nem ért a kukóhoz, csak úgy tapasztalom. (A káplárhoz) Jaj nagyságos káplár uram, azt tudhatja, Hogy most pénz nincs, s drága a bankónak latja. Látja kend a tyúkok tojnak nem sokára, Most hát a tojásnak nem lehet nagy ára. Itten a faluba valahol csak vettem Öt szép tyúk tojását egy garast fizettem. De minthogy kenteknek kárát nem kívánom, Ám legyen nyolcával két garas, nem bánom. STRÁSAMESTER: Ejnye canis mater, rongyos csúf sidója, A szemed vájná ki a Noé hollója, Most mindjárt úgy rúgok a paladeredbe, Hogy bé iprikálod áztat ijedtedbe. ERSZÉNYHORDÓ: Jaj! de elfelejtvén az elébb mondani, Hogy zacskót is szoktunk magunkkal hordani. Kérem hát vessenek néhány garast bele, Hej szegény be lapos, sose lész ő tele. KAPITÁNY: Engedelmet kérünk, hogy ha kívánságok Szerint nem estek meg a verbuválások. Látják kigyelmetek, hogy gyenge seregünk, Nagy rollét játszani tehát mi nem merünk, De ha katonáink erősebbek lesznek, Várasoknak akkor majd eleget tesznek. Most köszönjük szépen hív szereteteket, És a velünk kötött jótéteményeket. Óhajtjuk, az Isten ez házat szeresse, Drága kegyelméből soha ki ne vesse. Áldja meg barmait és az erdejeket, Szántó földjeiket, rétjeket, kertjeket. Adjon mindnyáj oknak az úr békességet, Szerencsés életet, áldást, egésséget. Pad fok rakva légyen vastag szalonnával, Szuszékjuk meg légyen telve szép búzával, Hogy nékünk másszor is még szolgálhassanak, Pénzt, sodort, szalonnát s tojást adhassanak. HADNAGY: Héj, mit kotkodácsolsz oly prókátorosan, Mond el amit akarsz röviden, paposán. Az Isten áldja meg mind kigyelmeteket, S terjessze sokára becses életeket. MUSA: Mi pedig danoljunk még egyet barátim! Azután menjünk el, ásátim, kapátim. Nóta. Jól van dolga a bolhának s. a t. Hlyen boldog, ki Pallósnak Lehet vitéz katonája, Mint a bakancsosoknak Nem üres tarisznyája. Barátim, nosza vigadjunk, Bornyú módjára ugráljunk, Mert van bőven tojásunk, Van pénzünk és kolbászunk. Köszönjük szívességieket Az Ég áldjon meg titeket Hogy szívesen láttatok, Kedvesen fogadtatok. NÉMET KATONA: Hol már féke lenne, óh, be réken farom, Minden jót, az ajtót majt makam be szarom. BEKÖSZÖNŐ: Az Isten áldja meg e ház lakosait, Ennek kicsinyeit, mind pedig nagyjait, Szaporítsa tyúkját, tehenét barmait, És közölje vélek gazdag áldásait. Én vagyok a Pallás serege postája, Amint bizonyítja köntösöm formája. S minthogy Generálunk parancsolatján Ma a vitézeknek verbuválására Szabadságot nyertünk, hogy hát vigadhassunk,