Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Már most nekünk legjobb lesz áztat csinálni, Hogy mindjárt szalonnát, mandrót tarisznyára Rakjunk; s Észak felé ballagjunk próbára. Tán ott feltaláljuk Bórcást, Glaciest így elkerülhetnéd a fekete levest. TÉL: Gyere hát Dérhúzó kedves kenyeresem, Elszökött inasim, jól mondod, keresem. DÉRHÚZÓ: Hallgass csak Tél pajtás, úgy tetszik Borcás Itt szuszog, de hát még nagy fog vacogtatás Van itten valahol; Glacies lész biz a. TÉL: Hó! Hó! Lelkem adta nagy itt a galyiba, Nézd csak Nyár és Tavasz őket hogy ugratják! Juh morgás, csikorgás már kőtelén tartják! TAVASZ: Hallja kend Nyár koma! látja a Dérhúzó Hogy pislákol amott, mint egy békanyúzó. Tél is krápulásan mellette tántorog, Felénk siet, pislák szeme vérbe forog, E vad betyárokat tán kiszabadítni Akarnák, s polcunkról minket letaszítni, Nosza be szép lenne, ha tőrbe ejthetnénk! Mind a kettőt együtt pányvára köthetnénk. Én majd Tél nyakából bundáját kirántom, Ha lehet tántorgó lábáról lerántom. Süsse el Dérhúzót kend melegségével, De meg ne fagylatja csípős melegségével. DÉRHÚZÓ: Ti moslék emberek! ugyan mit csináltok? Ellenünk csatázni mi okon próbáltok, Tán uraságunkból ki akartok verni? Ezt ugyan egy okos meg tudja nevetni, Ha gerundiummal nyakcsőtökre csapok, Majd eszetekbejut, hogy nem vagyunk papok. Borcást, Glaciest útra bocsássátok, Másként megtestelünk azt csak megtudjátok! TAVASZ: Te csekély Dérhúzó még te fenyegetet? Jól jársz, ha kezünkből pusztán elmehetet. Borsás Glacies oly kóborlók, mint ti, Elfogtuk; kezünkből nem is veszitek ki. Az uraságról most ne is álmodjatok, Fogságunkban inkább önként maradjatok, A nagy Jupiterhez kell még ma mennetek. TÉL: Ugye? majd meglátjuk mire mennek kendtek? TAVASZ: Körül csak legények! TÉL: Dérhúzó szaladjunk. Hogy a pribékeknél kézbe ne akadjunk. ULAP: Jobb, ha magatokat önként megadjátok, Másként a golyóbis mindjárt repül rátok. TÉL: Sok erős csatákat viseltem, próbáltam, Mindenek csudálták amiket kiálltam Most se hagyom magam ily semmi fickóknak, Kelmétek akárhogy, akármint dúlfúlnak. (A Tavasz a Telet két Inassal megkapja: hasonlóképpen Dérhúzót a Nyár) DÉRHÚZÓ: Ejnye rossz emberek, mindjárt csúffá tesznek. NYÁR: No már most cughansz e két vad vitéznek. Be szép lesz majd e két medvét meghurcolni, Már most magyarosan meg lehet truccolni. (A Tavaszhoz fordulván. ) Merkuriusnál tán bé kén jelenteni, Rántsuk Jupiterhez magokat menteni. TAVASZ: Jobb is, Jupiter hadd lássa mért fogtuk el, E kóborló két párt hadd vágassa jól fel. TÉL: Megálljanak kentek, ne tegyenek csúffá! Inkább mi helyettünk mind legyenek úrrá! ULAP: Tavasz őnagysága már úgy is úrrá lett, Kéntelen vagy neki most engedni helyet, De még ezen felül meg fog botoztatni. NYÁR: Úgy van; meg kell őket jól kolompoztatni. DÉRHÚZÓ: No veszett ugratták, legyetek mind lúddá, Ha úri fejünket így teszitek csúffá! (Az Ulapok elöl-hátul fakarddal kísérik a foglyokat Merkúrhoz) NYÁR: Merkur! A kóborló Telet mi elfogtuk. Korhely pajtásival teelődbe hoztuk. MERCUR: Jupiter elibe kell nékik állani, Sententiájokat ott fogják hallani. (Jupiterhez bemegy en.) Hatalmas Jupiter! a Telet elfogták, Korhely pajtásival teelődbe hozták. JUPITER: Vezessétek bé hát trónusom elébe, Úgy is rég akarok nézni a szemébe. (Merkur bevezetvén. ) Itt vágynak Jupiter! kik a természetet Csaknem felforgatták, mindenike reszket. JUPITER: A Tél álljon elő!