Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Kedves összegyűlt hallgatóság! Amikor az Úr a földön jára, a nagy tömegben egy síró asszonyt láta. Odaméne az Úr hozzája és monda néki: - Asszonyom, te miért sírsz, miért keseregsz, miért vagy oly bánatos? Feleié neki az asszonyka: - Uram, hogyne sírnék, hogyna bánkódnék, hogyne lennék szomorú, amikor az én kedves leányom odahaza halálos betegen fekszik az ágyon. Erre az úr összeszedé minden erejét és monda az asszonykának: - Asszonyom, vezess azon házhoz, ahol a te leányod betegen fekszik az ágyon. Erre a nagy tömeg kíséri az Urat. Elmennek azon házhoz, ahol a kislány betegen fekszik az ágyon. Az Úr beméne a házba, a tömeg pedig kintmaradt az utcába. Föléje mén a kislánynak. Megsimítá orcáját, kérdi öt: - Leányom, hol tartom most a kezemet? Erre a leány kissé felnyitja a szemét és monda: - Úram, a csókok tanyáján! Erre az Úr lejjebb húzza a kezét és megfogá az ő két kicsi csecsét. Akkor kérdi tőle: - Leányom, és most hol tartom kezeim? - Uram, azon a sivatagon, amelyen egyszer Áron apánk bevezette népét! Ekkor még lejjebb húzá kezét és megfogá az ö szeméremtestét. Erre kérdi az Úr: - Leányom, most hol tartom kezeim? - Uram, azon a helyen, ahol valamikor Szent László vesszejével vizet fakasztott! Erre az Úr nem tétováza: Csókjaival elhalmozá a csókok tanyáját. Mellét hozzászorítja a sinai hegyek mellé. Hasát végighúzza azon a helyen, ahol mások is bejöttek és vesszejével vizet fakaszt. Mikor az Úr ezen műveletet elvégzé, a leányzó fölkel. Föl és alá jára jókedvvel, kipirult arccal, de nagyon vígan. Ekkor monda az Úr: - Látjátok, csodatevő erőim itt vannak. Ezt mikor meghallá a nép, csodálkozva mondják az Úrnak: - Uram, a te müved csoda! Csak azt nem tudja senki, ki volt az az Úr! Senkise tudta! A csoda megtörtént. És ez a csoda máma is megtörténik nagyon gyakran. Ezen evangéliom szolgálja mindenkinek az egészségét. És ha valaki vizet akar fakasztani még ez éjen, akkor azonnal vegye elő a vesszejét! A prédikáció befejezése után mondja a pap: - Most következik a 2. zsoltár 3. versének 4. fejezete! S befejezésül énekelte: Káposztaéréskor elmúlt esztendeje, Elindult a pina, letört a tengelye. Az Isten áldja meg a pap szakácsnéját, De sokszor adott szőrös alamizsnát! Szőrös alamizsna,jaj, de finom, édes, Keserű az komám, ha elkapnak téged! Azért ne nyúlj hozzá, vigye el a fene, Most legyen még eszed, míg nem kezdesz bele! Amen. A prédikáció befejezése után a pap „szenteli" a halottat, a gyászolók rínak, majd kiviszik, olykor a ravatalról leborítják a „halottat". A dereski lakodalomban szokásban volt még a nagybőgő siratása, amely lényegében a temetési paródia körébe tartozik. A völegényes háztól a legények a nagybőgővel, a zenészekkel a menyasszonyos házhoz mennek, s végig az úton húsz-harminc lépésenként megállnak, a bőgőt leteszik az útra - porba, sárba, hóba. A legények, akik egy-egy égő gyertyát tartanak a kezükben, a bőgő körül letérdepelnek (porba, sárba, hóba), egy-egy nótát eldalolnak, pénzt dobnak a bőgőbe, majd a bőgőt siratva így folytatják az utat a menyasszonyos házig. A temetési játékok népszerűségét mutatja Gömörben a lévárti varjútemetés, a pelsőci farsangi felvonulás „halottas" menete is (Adatközlő: Dudor István, 1973).
