Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Előfordult, hogy amikor két legény bement a lányért, az a pitarból felment a padlásra és a belépő legényeket leöntötte. Pelsőcön hasonlóképpen kikérték a leányt. Két legény kézen fogva kivezette a kúthoz, mondták is neki: - Gyerünk a kúthoz! Ott csuromvizesre öntözték. A lány átöltözött. A két világháború közötti években Pelsőcön az volt szokásban, hogy a lány rozmaringágat adott a legényeknek, amit azok a kalapjukhoz tűztek. Az iparoslegények nem hordtak kalapot. Ok a rozmaringágat a kabáthajtókájukra tűzték. Abafalán és Szentkirályon délután jártak a legények locsolkodni. Egyikük kosarat vitt, a lányok tojást raktak bele. A legények eladták, az árából a kocsmában reggelig mulattak. Az emlékezők egybehangzó véleménye szerint a húsvéti fürösztés, öntözködés a legények és leányok szórakozással, mulatozással együtt járó nagy alkalma volt. A máj fa állításának szokása pünkösdhöz kapcsolódott a következő falvakban: Szilice, Zsór, Lőkösháza, Szentkirály, Gömörnánás, Dernő, Kövi, Sánkfala, Mikolcsány, Felsőfalu, Ragály, Páskaháza. Vonatkozó gyűjtéseim ezekből a falvakból valók. Mivel az egymás melletti, közeli falvak szokáshagyományában általában lényeges eltérés nincs, nyilvánvaló, hogy az említetteken kívül a szokás térképe kiegészül, így a Csermosnya-völgy, Turóc-völgy, Sajó-völgy, Csetnek-völgy, Szuha-völgy, Murányvölgy, Szilicei fennsík falvaira. A második világháború utáni évtizedek alatt a máj fa állításának szokása legtöbb helyen pünkösdről május elsejére tolódott át. A máj fa a legény udvarlási szándékának, a leányhoz való kötődésének a leány, a szülei és a falu közössége felé való kinyilvánítása. A májfát a legények pünkösd vasárnapjára virradó éjszakán, pünkösd szombatjának éjszakáján állították. A fának az erdőből való kivágása és szállítása több legény közös munkáját kívánta. Bráz Kálmán 89 éves (1973) földműves így emlékezett: „A dereski erdőre jártunk és onnan hoztunk szekéren fenyőfát vagy nyírfát. Ott vettük az erdőkerülőtől körülbelül 1904-1905-ben egy forintért. Két-három legénynek is hoztunk négy keréken. Jöttek segíteni a barátok is. Nagy fához sok segítség kellett, hat-nyolc legény együtt. Saját magunk választottuk és vágtuk ki a fát. Nyolc-tíz méter magas fákat hoztunk. A fa ágait fent két-három méter közt hagytuk meg. Az udvaron bevittük és a ház bejárati ajtajához állítottuk. Fél méteres gödröt ástunk, abba állítottuk. A csúcsát és a derekát lánccal, kötéllel a háztetőn a szarufához erősítettük. A lány tudta, hogy visszük a fát, várt bennünket, szalagokat, kendőt adott, a fára kötöttük. Behívott benünket, megkínált itallal. Azután tovább mentünk, a többi lánynak is felállítottuk. A fa több hétig állt, a gazda döntötte le." Ragályon két májfát állított a legény annak a leánynak, akinek udvarolt. Azért kettőt, hogy úgy legyenek párban, mint a legény és a leány. A legény a barátaival éjszaka az udvaron a bejárati ajtó két oldalán a hat-nyolc méteres tölgyfát beásta a földbe. A törzsét a szarufához kötötte. A legény előzőleg fejrevaló kendőt vett a leánynak és azt a fa csúcsára erősítette. A májfaállítás szokása Ragályon az első világháború előtt volt szokásban. Most már nem fát, és nem pünkösdkor, hanem május elsején virágot visz a legény a kedvesének (Hegyi Károly, 80 é., 1973). A 92 éves (1973) Demeter Balázsné szerint az ő leánykorában Szentkirályon is két májfát állítottak. Hasonlóan emlékezett Mikolcsányban Szabó Lajos (78 é. 1973) is. Demőn Jarabkó Margit (55 é. 1973) a májfa állításáról szóló következő dalt mondta: Pünkösd, májfaállítás Hallottátok-e már hírét, Bakos Feri legénységét? Fűrésszel vágta a májfát, Hogy ne hallják kopogás óit. Fölveszi a bal vállára, Viszi Marcsa udvarába. Nesze Marcsa, itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája. Felkelt Marcsa az ágyából, Kendőt vesz ki a komótból. Nesze, Ferke, itt a kendő, Én vagyok a te szeretőd.
