Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

megijedtem, hogy az összes pajtásaimat mind széjjel eresztettem. De azért, ha egyet füttyentenék juhászok módjára, talán elé gyönne szívem fájdalmára (botjával koppant): Gyere be, pajtás! II. PÁSZTOR (belép): Dicsértessék a Jézus Krisztus! Lám, szerelmes pajtásom, én is itt vagyok, ne csodálkozz rajtam, hogy szakállaim nem nagyok. De azért vigyázz, valamiként velem fejet ne cserélj, mert az én fejem most is tele van valami borsöprüvel, vigyázz, hogy fel ne függesszelek erre a fára (odavágja a csörgős botot). Arra bizony, a Kain akasztófájára! I. PÁSZTOR: A harmadik juhász pajtást hol hagytad? II. PÁSZTOR: Betlehem hegyén járván, kezeit fájtassa, lábait nem bírja. De azért, ha együtt füttyentenék juhászok módjára, talán elé gyönne szívem fájdalmára (földhöz üti a botját): Gyere be, pajtás! III. PÁSZTOR (bemegy): Dicsértessék a Jézus Krisztus! Lám, szerelmes pajtásim, én is itt vagyok. Engemet az öreggel és a kecskéssel Betlehem hegyén hagytatok. Féltem az öregnek mérges szakállától, kecskés pajtásnak rongyos gubájától és éles baltájától. I. PÁSZTOR: A kecskés pajtást hol hagytad? III. PÁSZTOR: Betlehem hegyén járván kezeit fájtassa, lábait nem bírja, de azért, ha egyet füttyentenék juhászok módjára, talán elé gyönne szívem fájdalmára: Gyere be, kecskés pajtás! KECSKÉS (belép): Dicsérjük a Jézus Krisztust! (Fabaltájával mutogat, hadonászik.) Ide duda, jó guba, nem kell nékem sör, pálinka, de kell nékem bor, pecsenye, éccakára friss menyecske. Szalonnás jó estét kívánok, kedves pajtásaim, húzzátok el az én énekemet! I—Hl. PÁSZTOR (botjukat a földhöz ütögetik, énekelnek, közben a Kecskés táncol): En - nek bi - lony - só - ga - ra Ivij - juk el e nó-la - ra a ju - há-nők irod-já - 10: Be ~ tel - je - se nem - so - ko - ra KECSKÉS: Heje-huja! Én is vettem egy rongyos gubát és egy vörös gyűrőt, azzal kereskedtem. Szólnék hozzátok, pajtás! I. PÁSZTOR: Ne szólj hozzánk, pajtás, mert nem lesz végmulatás. (Kikiált): Bergó, de dergó! ÖREG (kintről): In bedergó, óna mine ciberó! I. PÁSZTOR: Ki vagy, mi vagy? Gyere be! (Az ajtót kinyitják.) ÖREG (szinte beesik az ajtón, lehasal a szoba közepén): Dicsérjük a Jézus Krisztust! Én ki vótam, mi vótam? Nem ismeritek azt a vén huncut apátokat!? (Felkel) Balta vágja a vállatokat! Tik itt isztok, esztek, az én vén szakállamról nem is gondolkoztok!? I. PÁSZTOR: Öregapánk! Se nem eszünk, se nem iszunk, csontocskákat szopogatunk kancsó végit nyalogatjuk. Szólj hozzánk becsületes ember módjára, téged is jól tartunk sörrel, borral, pecsenyével és egy jó somfa pálcával. ÖREG: Én szóljak hozzátok? I. PÁSZTOR: Nem öreg! Fordulj hozzám becsületes ember módjára! ÖREG (fél farral felé fordul): így-e? I. PÁSZTOR: Nem úgy, öreg ! ÖREG (egész farral fordul): így-e? I. PÁSZTOR: Nem úgy, öreg! ÖREG (szembefordul): Igy-e? I. PÁSZTOR: Úgy, öreg! Hol tanultál emberséget? ÖREG: Csőrön, vásan, a vásáron, nagyapámnál a kosáron! Húzzátok el az én énekemet! (Énekelve körbe-körbe járnak): Most Bet - le-hem va - ros mel - lett }Ü - hocs-ki - kat le - gel -let -nek, Hajt-sunk mi is, pasz-to - rok, pász-to - rok, A Szent-töld-re ju - ho —kat! Ju - hot fo - gunk le -gel - let - ni, Met - le pe-dig tü-zet rak-ni.