Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN

Kemence mellett is jól esik a lőre, Csak kerülne gyorsan és gyakran a kezünkbe. Ezt követően bemennek a házba. Ott a vőlegény az asztalfőn a két koszorúslány között foglal helyet. A többiek sorban az asztal körül ülnek, állnak. Itallal, kaláccsal kínálják őket. A nagyvőfély és a kisvőfély egy stampedli bevétele után abba a helyiségbe megy, ahol a menyasszony tartózkodik. A nagyvőfély jelet - kendőt, bokrétát - kér tőle: Noé a bárkából galambot küldött ki, Visszatérvén abba jelt vivén őneki. A vőlegényünkhöz mi is visszatérünk, Megkívánja tőlünk, valamijeit vigyünk. A mi menyasszonyunk tiszta kegyességből Ajándékozzon meg igaz szívességből. Cifra kendőt kössön a mi karjainkra, Rozmaring bokrétát csárdás kalapunkra. A jel átadása után a vőfélyek visszatérnek, ismét pálinkával kínálják őket, majd a nagyvőfély kikéri a menyasszonyt: Tisztelt szószóló úr! Kérem igen szépen A menyasszonyt most már ezennel kikérem, Mégpedig kikérem karton dunnájával, Esztergával metszett rozsdás guzsalyával, Ritkán resten pergő lomha orsójával, Fonott kalácsokkal töltött ládájával Nekünk adjátok ki minden szerszámjával. A szószóló kérése csak jelképes, mert a menyasszony bútorait már két nappal korábban elvitték a völegényes házba. Az ágyvitel látványos eseménynek számított. Régen szekérrel mentek a bútorért. Nótaszóval haladtak az úton. A menyasszonyos háznál tréfás asszonyok útjukat állták, alkudoztak, perlekedtek az érkezőkkel, találós kérdéseket adtak fel nekik, miközben itallal kínálták őket. A holmi szekérre rakása után szintén nótaszóval indultak vissza a völegényes házhoz. Gyakori tréfa volt, hogy az ágyvivő szekér kerekének a tengelyvégszögét kihúzták és a kerék az úton kiesett. Az ágyat, a párnát vivő szekér kerekéhez hamus cserépfazekat vágtak. A jelképes ágykikérő után a menyasszony vőfélye vette át a szót. Ekkor már a menyasszony a szomszéd szobában felöltöztetve menetkészen várakozott. De a vőfély nem a menyasszonyt, hanem egy maskarába öltöztetett öregasszonyt vezet a vőfély elébe a következő szavakkal: Kedves jó barátom! A minap napjában Mikor elindultál a házasság dolgában, Betántorogtál ebbe a házba, Ennek a lánynak adtál jegyet a markába? Ne szemérmeié skedj, nyisd fel a szemedet, Ne hajtsd a föld felé bánatos fejedet, Mert íme behoztam a te jegyesedet, Úgy tartom, hogy ennek adtad a jegyedet. (A vőlegény tiltakozik, restelkedik.) Mit tréfálsz énvelem? Talán nem jól néztél? Talán feledkeztél, hogy rám nem ismertél, Akit eljegyeztél. A vőlegény tiltakozására visszavezeti a vőfély az álmenyasszonyt és előáll az igazi menyasszonnyal. Itt ez koronája ezen tisztelt háznak, Hogy karomon tartom, szemeim kápráznak.