Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Nem láttam én, báró uram, a lányát, Vizitálja meg a tanyám tájékát. Benne van a cifraszűröm, rézbaltám, Benne van a tajtékpipám, klanétám. Nem láttam én, báró uram, ha mondom, Három naptól a bojtárom se látom. Három naptól a bojtárom odavan, Alighanem a lánya is vele van. Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Ha én téged egy juhásznak odadlak. Édesanyám, nem bánom én, tagadj meg, De a szívem a juhászér hasad meg. Még a búza ki sem hányta a fejét, A madár már mind elhordta a szemét, Jaj, Istenem, én Istenem, Istenem, Látod, anyám, mire visz a szerelem. Jaj, de szépen kifaragták az a fát, Melyikre a juhászlegényt akasztják. Fújja a szél gyolcsingét, gyolcsgatyáját, Nem öleli többé a báró lányát. Lévárt-Kövespuszta, Turóc-völgy Tóth Pál (72), 1975 Szendrő báró juhásza és a báró lánya Túl a Tiszán a szendrői határba, Levelezik egy nagy hársfa magába. Juhászlegény furulyázik alatta, Furulyaszó behallik egy ablakba. Szépen szól a juhászlegény furulya, Kökényszemű bárókislány hallgatja. Kinyílott a kastélynak az ablaka, Kikönyökölt a báróné leánya. Bárókiskány így sóhajtott az égre, Jaj, Istenem, mér lettem báró lánya. Jaj, Istenem, mér lettem báró lánya, Mér nem lettem szegény juhász babája! Én vagyok a Szendö báró juhásza, Én járok a violaszín határba. Fejem felett forog a rézkarikás, Én ölelem a kisasszonyt, de nem más. Szendrő báró nem vette ezt tréfára, Felpattantott daruszörü lovára. Felpattantott daruszőrű lovára, Kiugrajtott a közeli pusztára. Felkereste a juhászok tanyáját, Köszönti a legkedvesebb juhászát: Adjon Isten, legkedvesebb bojtárom! Nem láttad-e kökényszemű leányom? Nem láttam én kökényszemü bárólányt, Ha nem hiszi, vizsgálja fel a tanyám. Benne van a cifraszüröm, rézbaltám, Mellette a tajtékpipám, klanétám. Báró uram az igazat megvallom, Három napja a bojtárom nem látom. Három napja a bojtárom odavan, Talán bizony a kisasszony vele van. Szendrő báró hintót küld a lányáért, Három csendőrt meg a juhászbojtárért. Néked, lányom, kastély van a számodra, Néked, juhász, készül az akasztófa. Falu végén faragják már azt a fát Amelyikre juhászlegényt akasztják. Fújja a szél fekete göndör haját, Jaj, Istenem, mér szerettem bárólányt. A bárólány nem juhásznénak való, Slingelt szoknya nem a harmatba való, Mer a juhász éjjel a harmatba jár, Nappal pedig sétál a nyája után. A faluban végigmenni nem merek, Mer azt mondják, fekete gyászt viselek. Fekete gyászban fehér a zsebkendőm, Juhászlegény volt az igaz szeretőm. Falu végén cigányasszony sátora, Bárókislány arra sétál bújába, Cigányasszony, vesd meg nékem a kártyát, Lesz-e nékem juhászlegény szeretőm? Lice, Murány-völgy Breznanik János (68), 1973 Leégett a szentpéteri hodály [A szeretőjét kereső lány] Leégett a szentpéteri hodály, Beleégett kilenc juhászbojtár, Kilenc juhász kilenc pár ruhája, Számadónak sallangos bundája. Számadónak nincsen semmi kára, Megveszi a miskolci vásárba, De az a sok szegény juhászlegény Beleégett mind a kilenc szegény.