Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Damos András kedves drága jó barátom, Egész családoddal a nagy ég megáldjon. Rátok is lekérem az Isten áldását, Kívánom, hogy legyen éltetek boldogság. Jónai Ferenc és kedves jó családod, Nem láttok már .engem többé e világon. Éljetek e földön víg boldog életet, A jóságos Isten legyen ti véletek. Dubraván dolgozó jó munkás társaim, Látjátok letettem e földnek gondjait. Rám a sírhant borul, rátok még munka vár, Szerencse kísérjen a ti munkátoknál. Áldás fakadjon fel lépteitek nyomán, Sosem bánjon a sors véletek mostohán. Összes rokonaim és jó ismerőseim, Szomszédim és kedves összegyűlt vendégim, Nálatok fejezem be a búcsúzásom, Benneteket Isten egyenkint megáldjon. Szerelmes Jézusom most hozzád fordulok, Hozzád bűneimnek nagy számával jutok. Oh, ha ilyen véget adtál életemnek, Irgalmazz meg kérlek én bűnös lelkemnek. A jó Isten legyen mindnyájatokkal most már, Vigyetek oda hol a nyitott sírom vár. Jézusom adj nyugtot a sírban testemnek, És adj mennyben üdvöt én bűnös lelkemnek. Ámen. Radnóti István felett Dallam: Van egy gyönyörű kert... Az én szenvedésem immár véget ére, Rám borult a halál nyugodalmas éje. Nem fáj most már semmim, oly nyugodtan fekszem, Ez a bús koporsó gyógyított meg engem. Szomorú harangszó kondul meg fölöttem, Sirató, bús arcok állnak körülöttem. Ez az élet pálya utolsó végszaka, Melyet követ hideg, bús, síri éjszaka. Hatvannégy év terhét viszem a sírba én, Nem biztatott engem már e földön remény. Mint egy bús magános vihar edzette fa, Elfáradva hullok le a gyászos sírba. És most mivel messze, messze megyek nagyon, Túl a föld határán, túl a csillagokon, Akiket szerettem s akik szerettetek, Kedveseim tőletek végső búcsút veszek. Most Farkas Mária kedves jó testvérem, Az Isten áldását én tereád kérem, Kedves családoddal áldjon meg Isten, Hű gondozásodat innen köszönöm meg. Radnóti Imre és a kedves családod, Jó testvérem voltál ezen a világon. Egész családodra szálljon áldás, béke, Boldogságod a sors soha meg ne tépje. Ég veled Radnóti János és családod, Testvéri szeretet fűzött tihozzátok. Az élet útjait boldogan járjátok, Legyen a nagy Isten mindig jó hozzátok. Most Farkas Árpádtól veszem búcsúzásom, S kedves jó nejétől, ki hűen gondozott. Jóságtok köszönöm, mit tettek értem, Amíg üggyel-bajjal e világon éltem. Bukovinszki Jolán és kedves családod, Az égnek áldási szálljon te reátok, Szeretet és béke lakozzék köztetek, Adjon a jó Isten sok égi jót nektek. Pemiben lakó Viszluzsik családtól, Búcsú szavaim most ti felétek szálljon. Nem látjuk már egymást soha az életben, Adja Isten egykor találkozzunk mennyben. Radnóti Bélától s kedves családjától Fájó szívvel válok, Isten már hozzátok. Vigyázzon reátok a nagy Isten szeme, Élteteket pedig ő boldoggá tegye. Rőcén lakó Fandrák Borbála s családja, Ajkaimnak hozzátok kell most még szólnia. Ne érjen titeket a sorsnak csapása, Legyen élteteken az Isten áldása. Rempely Margit mostan ti hozzátok szólok, E gyász koporsómból sok-sok jót kívánok. Egész családodra égi áldás szálljon, Fogadjátok tőlem végső búcsúcsókom. Radnóti Mihály és Maszlag Julianna, Hallgassatok mostan búcsúszavaimra. Míg a rögös földi pályátokon jártok, Derüljön boldogság, meleg fénye rátok. Ration lakó Radnóti Sándor ég veled Családod körében boldogan éljetek, Éltetek napjai áldottak legyenek,