Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN
régen minden fajta gyümölcsökből tettek melléje. A halottakat több-kevesebb ceremóniával kísérik ki. A temető a szlovákoknál és a németeknél körül van kerítve, a magyaroknál nyitott. A római katolikusok a halott fejéhez keresztet, a reformátusok oszlopot szoktak állítani és így a sírt megjelölni. A jómódú evangélikusok az egész koporsót deszkával borítják. A koporsóba egykor babonaságból vasat szoktak beledobni azzal a céllal, hogy a halottak ne kóboroljanak az élők közt. Ez a hiedelem a halottak bolyongásáról nem szűnt meg teljesen és a Garam menti lakóknál még mindig él. A temetéshez mértékletes lakoma kapcsolódik. Csak a nemeseknél szokás, hogy a helyet fekete színű leplekkel jelölik. A szegényeknél egyedül az asszonyok öltenek gyászöltözetet." A temetés szokásai lényegesen lassabban változnak, mint a népélet egyéb területére vonatkozó hagyományok, mint pl. a lakodalommal összefüggő szokások. Természetesen bizonyos átalakulást, módosulást a temetés hagyománykörében is megfigyelhetünk. A szokásanyag áttekintése nyomán azonban kitűnik, hogy a változás elsősorban formai jellegű, főleg a tárgyi kellékekre stb. terjed ki. így pl. ma már halottkém nem működik, helyét az orvos vette át; nincs meghatározott személy a halott mosdatására, öltöztetésére, hanem ezt a feladatot egy rokon látja el; a szalmaégetés természetszerűleg maradt el a szalmazsákok eltűnésével; a koporsót üzletben vásárolják, amikor hazaviszik, a halottat nyomban belehelyezik, ehhez nem szükséges a pap jelenléte; a halott tárgyait, ruhadarabjait nem dobják el; a harangozás az első világháború után a harangok elvitele miatt módosult; a koszorúk megjelentek a síron; síremlékeket állítanak stb. Ugyanakkor a halottal, a halállal kapcsolatos elképzelések szívósan tartják magukat, s úgy tűnik, hogy ha a temetési szertartás külsőségeiben teljesen át is alakul, a kapcsolódó hiedelemanyag csak egészen lassú folyamattal sorvad el. Temetési búcsúztatók 1965. II. 25. Dallam: Van egy gyönyörű kert.. Viczén Mihály felett Béla kedves fiam, búcsúzik most atyád, Fel a mennybe érve kérem Isten fiát, Téged s Zida nődet mindenkor szeressen, Hosszú élet után mennyekbe vezessen. Koporsóm mélyében csendesen nyugoszom, Testem kiterítve a forgács vánkuson, Megszűnt szenvedésem emésztő nagy kínja, Lelkemet az Isten az égbe felhívta. 1966. V. 24. Dallam: Van egy gyönyörű kert... Rusznyák Sarolta felett Minden élőt felhív egykor jó Istenünk, Ezért életünkben hozzá esedezzünk. Bocsássa meg nekünk, ami rosszat tettünk, S az ítélet napján nyerjen üdvöt lelkünk. Koporsóm mélyében csendesen megnyugszom, Testem kiterítve a forgács vánkuson, Megszűnt szenvedésem emésztő nagy kínja, Lelkemet az Isten az égbe felhívta. Hetven évet éltem, de mielőtt megyek Összes szerettimnek mondok köszönetet, Akiket szerettem mindenkit meglátok, Hallgassátok meg most mit hozzátok szólok. Negyvenöt év előtt kezdtem életemet, De mielőtt megyek mondok köszönetet, Akiket szerettem mindenkit megáldok, Hallgassátok meg most mit hozzátok szólok. Kedves Plébános Űr köszönet és hála, Hogy részesítettél a szent áldozásban, Még soká működjél híveid javára, Kedves plébános úr köszönet és hála, Hogy elkísér engem az örök hazába. Sokáig működjön hívei javára, Egykor várjon reád üdvnek koronája. Egykoron várjon rá az üdv koronája. Kedves feleségem öreg napjaidra, A magas mennyekből vigyázok sorsodra. Hátralévő időd teljen el békében, Egykor lelked hozzám mennyországba térjen. Lajos kedves fiam, búcsúzik most anyád, Fel a mennybe érve kéri Isten fiát, Hogy tégedet mindig szerencse kísérjen, Hosszú élet után mennyekbe vezessen.
