Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

lett az a szokás, hogy a temetés napján a rokonok, közeli ismerősök stb. koszorút, virágcsokrot visznek a sírra. A bolti koszorúk divatjával kezdődően vált szokássá a virágvivés a sírra mindenszentek napján, s az alkalommal gyertyagyújtás a síron a halottak emlékére. A tor A halotti tor tartása általános gyakorlat. A temető kapujában a hazatérő barátokat, ismerősöket stb. meghívják a torba. A rokonok közül két-három férfi, olykor asszony szólintgatja a meghívandókat. Csak annyit mondanak: „Gyere el, Mihály, a torba." Vagy: „Jöjjek el, Lajos bácsi, a torba." Gyermekeket nem hívnak, s azok nem vehetnek részt a toron. A megszólítottak sorban elmennek a házhoz, ahol helyet foglalnak a megterített asztaloknál. Egy szék a halottra való emlékezésül üresen marad. A torban részt vevőknek a két világháború közötti időig kenyeret, szalonnát és pálinkát adtak. Az 1930-as évektől a kenyeret és a szalonnát felváltotta a főtt étel. Rendszerint gulyáslevest vagy tyúkhúslevest készítettek. Ez utóbbinak természetszerűleg a húsát is elfogyasztották. A pálinka mellé sör is kerül az asztalra. Bort azonban a torban sohasem fogyasztottak. Étkezés előtt közösen felállva elmondanak egy imát. A tor ideje alatt többnyire még egyszer imádkoznak. A tor rendszerint két-három óráig tart. A résztvevők csendesen beszélgetnek, majd egyenként, házaspárok együtt eltávoznak. Volt arra példa, hogy a férfiak az ital hatására késő estig, vagy éjszakába nyúlóan maradtak, s még dalolásra is sor került. A gyász A gyászruhát a halott családtagjai, közvetlen hozzátartozói a halál bekövetkezése után, a halott felöltöztetésével egy időben felveszik. A gyászruha fekete színű. A nők a század elején fekete szoknyával, blúzzal, fekete selyemkendővel, fekete harisnyával jelölték a gyászt. A férfiak fekete kalapot hordtak. A temetést követően csak a kalap mutatta a férfiak gyászát. Munkanapokra bármilyen színű ruhát öltöttek a férfiak, de a kalap csak fekete lehetett. A nök hétköznapokon is fekete ruhában voltak. Ha valamilyen munka miatt más ruhát kellett felvenni, a fejkendő és a harisnya mindenképpen fekete volt. Az első világháborút követő időben egyre inkább elterjedt a férfiak körében a fekete karszalag, mint a gyász jelölője. Napjainkban pedig a kabát hajtókáján egy vékony fekete szalaggal fejezik ki a gyászt. Gyászruhába, feketébe a halottnak csak a legközelebbi családtagjai öltöztek a temetést követő időben. A 20. század elején szokásban volt, hogy a férj, ha a felesége meghalt, egy hétig nem borotválkozott. Hasonlóképpen nem borotválkoztak egy hétig a család azon férfitagjai, akiknek az édesapja vagy az édesanyja halt el. A házastársat a férj vagy a feleség egy évig gyászolta. Úgyszintén egy évig gyászolták a szülők meghalt gyermeküket, ill. a gyermekek elhunyt szülőiket. A testvért a testvérek általában egy fél évig gyászolták. A többi rokonok egy hétig, legfeljebb egy hónapig öltöttek gyászruhát, ill. jelölték kalappal, kendővel, szalaggal a gyászt. A gyászolók a gyász ideje alatt mulatságban nem vehettek részt. Nem mentek olyan helyre, ahol daloltak vagy táncoltak. Lakodalomban sem volt illő részt venni. A gyász egy éve alatt az özvegy sem férjhez nem ment, sem meg nem nősült. A meghalt szülők gyermekei sem nősültek meg, ill. mentek férjhez a gyászév alatt. A gyásszal, a gyászolással kapcsolatos hagyományt mindenki szigorúan követte. A szokások megtartását „hivatalosan" senki sem ellenőrizte, azonban a gyászolók a falu közösségének, elsősorban az idősebbeknek a figyelmében állottak. Ha valaki vétett a rend ellen, pl. mulatságba ment, dalolt vagy táncolt, rendszerint vasárnap a templom előtt a falu vénei megszólították és megdorgálták. A gyászév elteltével a különböző tiltások feloldódtak. S bár senkinek nem állt jogában egy év után megszólni a gyászolót, de ha annak közeli halottja volt, pl. feleségnek a férj, s a gyászév után nyomban férjhez ment, azt általában rosszallóan vették tudomásul. Ekkor mondták: Biztosan nem is sajnálja, hogy meghalt a férje, hamar talált magának másikat stb. A lélek Altalános hiedelem, hogy a testből a lélek az utolsó lehelettel távozik el, s akkor a test megrándul, az ember meghal. Úgy vélik, a lélek csak a testet hagyja el a halál pillanatában.