Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Csali Pista Csali Pista még húszéves korába, Lovat lopott hortobágyi pusztába. Lopott lova mind a hat vasderes volt, Arról tudták, Csali Pista betyár volt. Esik eső, szép csendesen csepereg. Csali Pista a csárdába kesereg. Csaplárosné, bort hozzon az asztalra, Legszebb lányát állítsa ki strázsára. Édesanyám, én már strázsa nem leszek, Amott jönnek a bakonyi csendőrök! Csali Pista nem vette ezt tréfára, Felugrott az almásderes lovára. Lova lába megbotlott egy gyökérbe. Ott fogták el Csali Pistát örökre. Vasat vernek lábára és kezére, Úgy kisérik a bakonyi börtönbe. Megüzenem én a feleségemnek, Gondját viselje a két gyermekemnek. Sem gulyásnak, sem bojtárnak ne adja, Mindég csak a betyárságra tanítsa! Gesztete, Rima melléke Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975 Még én akkor tízesztendős se voltam Még én akkor tízesztendős se voltam, Mikor már én lovat lopni tanultam. Kiválasztok a ménesből egy csikót, Ha eladom, kapok érte jó bankót. Esik eső, nagy sár van a főuccán, Meglátszik a lopott lónak a nyoma. Gyere, rózsám, takargasd el a nyomát, Úgyis terád cifráztam el az árát. Jak, de magos a vármegye kapuja, Három betyárt most kísérnek be rajta. Ráncos szárú csizma lábán, vas rajta, Tíz esztendő van a szárára varrva. Kilenc lovat, kilenc ökröt fognak rám, Kilenc betyár hamisan esküszik rám. De a babám megesküszik mellettem, Egész éjjel karjai közt pihentem. Szilice, Szilicei fennsík Máthé Lászlóné Berecz Jolán (48), 1975 Csaplárosné a betyárt szerette Csaplárosné a betyárt szerette, De a betyár őtet nem kedvelte, Csaplárosné örökbe vett lánya, Volt a betyár egész boldogsága. Csaplárosné ezt megirigyelte, Irigységül a leányt elverte. Elverte a háztól a világba, Pedig ott kint tél, fagy volt javába. Szegény kislány ment egy kis darabon, Aztán leült, ültébe megfagyott. Esett ez a betyárnak tudtára, Csapiaménak lett kínos halála. Betyár ezért hóhérkézre került, Nem bánta ő, de még inkább örült. Mert mióta a lányt elvesztette, Pipadohányt sem ért az élete. Hét, Sajó-völgy Bene György (65), 1975 A kondáslegény halála