Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Mentsen isten! sőt kacsingatva mondja: „Ejnye no! hogy ráért a bolondja. Itt a kabátom s pruszlim lenne sáros!" Szólt far rázva nőstény csapláros, És motyóját gyorsan földre tette, S mintha menne úgy állott felette. „Sebaj rózsám! itt a mangalétám, Mint mikor dagaszt, de úgy tegyél ám! Nyomja földhöz, vesse hozzá vállát, így... feszítse ki most alsó állát; Hejh! puskám se volt még ily csatába, Pedig sokat próbált mostanába! Az most jól van... de egy szikrát várjon, Úgy akarnám, hogy fenékre járjon." És amint a gránátos betolja, A menyecskét úgy megkamatyolja, Mint egy csődör lelkétől kiválva Hátulról - és ami több csak állva. A menyecske elöl-hátul csuklott, S a gránátos fuldokolva szólott: „A tököm galambom el ne fingja!" „Dugja be, ha nem tetszik a hangja!" Eg fügés zsidó, az isten adta Megijedt, és nyelvét is majd elharapta, Amint a szörnyű csatára bukkant, Némán nézte s még csak meg se mukkant; De a gránátos mégis meglátta, „Aki istened" zsidó! kiálta „Téged is megnyomlak melegében" Most is fut tán Mózes ijedtében; S a gránátos előkezdte újra, Nem hagyott patrontást a lebujra; Kék nadrága az inába hulla, És a puska ágy úgy benyomula A földbe, hogy kezdvén elbúcsúzni, Alig tudták ketten is kihúzni. A kurválkodásról Bámulásra méltó dolog, hogy a durva Silány falukon is annyi sok a kurva! Ezelőtt a polyák nyelvű ulánerek Után maradt a sok mondva csinált gyerek. Most pedig a magyar bajuszos huszárok Lettek a menyecskék székibe csapiárok. Tudok egy menyecskét a férje képébe Mások is becsapnak a peselöjébe. Még nemigen rég ment férjhez ez a hetyke Nyereg alá való takaros menyecske. Mégis a katonák kaszálgatják máris, Kiknek a kaszájok perpendikuláris. Könnyű az oly várat vívni, ahol néma Susogással foly a hadi stratagéma. Ide csak vitézek! ez mindennek az ára, De kivált teneked hosszú faszú Ádám! Szereti is a nyers kolbászt öfelette, Ha valami derék legény töltögette. Nincsen itten szükség konfortációra, Felülhetsz e nélkül is e kanca lóra, Te is a szomszédba lakozó szép kadét, Őnála megkaphatod mindig a magadét. Megkaphatod mert hiszen lám közlegény Simeg, Mégis mikor tetszik akkor döntheti meg. Ne csodáld, hogy egyszer vasárnap nem adta, Majd ád, adakozó ennek minden hada, Hogy nem tett eleget szent ígéretének, Oka hogy szájába zabolát vétenek, Sajnálta, hogy úgy felsültenek mindketten, Száraz kortyokat nyelt füstöse meredten, Az ablakát délbe vánkossal berakta, Hogy bátrabb lehessen vetésbe a trakta, Mivel nyerített a feltüzelt csődör ló, A kanca elterült mint egy haldokló. Az gyönyörű virág kinek a pendele Százezer millió ingerrel van tele. Jól láttam midőn gyöngy valagad a neki Meredt nagy fasz előtt magába fesle ki. Meglásd: hogyha tovább kurválkodsz faszfészek, Rajtad én magam is jó hasítást teszek.