Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Kik hozzám valátok szíves szeretettel, Áldja meg az Isten mind boldog élettel. Újból hozzátok fordulok még édes szüleim, És kik jelen vagytok testvér-rokonaim, Hogy kérjétek helyettem az Istent imádva, Bő áldást hozzon szent házasságomra. Induljunk tehát a Szentháromság nevében, Hogy részesülhessek a hetedik szentségben. Most pedig zenészek szóljon a szép nóta, Míg elérkezünk az Isten házába. A menyasszony búcsúja a lánybarátaitól 1. változat Hajadon pajtásaim, szűz virágok, lányok, Búcsúzásom közben hozzátok is szállok, Amikor tőletek nagy sírva elválok, Egyben nektek szívből most egyet kívánok. Adja a teremtő, ki gondol ránk sokat, Találjátok hamar meg a párotokat, Akivel járjátok együtt utatokat, Boldogság mezején szedvén virágokat. Hogy ez megtörténjék én is esedezek, Szeretett leánytársak, az Isten veletek! 2. változat Kedves lánypajtásaim, hozzátok fordulok, Ha reátok nézek, szinte megvidulok, De seregetektől más útra indulok, Éppen azért íme egy kissé búsulok. Nem lesz már köztetek többé maradásom, Mert férjem házánál lesz az én lakásom. Ahogy férjem fújja, úgy lészen járásom, Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom. Az Úr Isten adjon néktek is igaz párt, És szívből szeretett szerelmes hitestárst, És társaitoktól soha el ne hagyjon, Végre az egekbe magához fogadjon. 3. változat Jó leánytársnőim! kik eddig voltatok, Most könnyes szemekkel körülöttem álltok. Szép koszorútokból íme most elválok, Istentől nektek is minden jót kívánok. Adjon az jó Isten nektek is oly szívet, Mely megértse mindig hű szerelmeteket. Vőlegénybúcsúztató Kedves édesapám, hallgass meg engemet, Míg hozzád intézem búcsú beszédemet, E világon már mindenki tudja, hogy A szép nap az égen csak estélig ragyog. Felserdült életemnek eddig volt határa, Nemsokára belépek az emberek sorába, Magányos életem nemsokára felváltom, Jövendő hitvestársamnak szívemet ajánlom. Megyek is, mert vár rám szerető hű szíve, Hogy szent hittel együnk mi egymásnak híve. Gyermeki hibámért engedelmet kérek, Ha netán megbántottalak édesapám téged. Drága édesanyám, ki méhedről szültél, Sok viszontagságban szépen fölneveltél. Drága dolgos kezed sokat fáradt értem, Illő most tenéked ezt megköszönjem szépen. Tudom hogy megindul hű anyai szíved, Midőn jó gyermeked e nagy útra engeded, Hű nevelésedért ölellek tégedet, Isten mindezekért bőven fizessen meg. Szerető anyai áldásod mostan reám hintsed, Most vagyok utoljára a te legfőbb kincsed, Köszönöm jó anyám minden hűségedet, Áldjon meg az Isten, csókolj meg engemet. Kedves jó testvéreim fogjátok meg kezem, Tőletek válásom esik oly nehezen, Áldjon meg titeket a jóságos Isten, Jók legyünk tovább is ebben az életben. Kedves jó rokonok, óh bocsássatok meg, Ha talán valaha vétettem tinéktek, Köszönöm a hozzám való szívességtek, Legyetek boldogok míg a földön éltek. Végül az egész házbeliek, kik úgy szerettetek, Igaz szeretettel tőletek is köszönetet veszek, Induljunk hát szépen csendes békességben, Jövendő párommal visszajöjjünk szépen. A szentkép előtt Kérlek, el ne hagyj a nehéz sorsomban, Szent fiaddal együtt állj mellém nyomban, Mert ma változik át életemnek útja Vagy sírig örömre, vagy örökös búra. Hosszú az én utam, melyre most indulok, Azért jó Istenem tehozzád fordulok,