Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A gyermekágyas asszony Az első gyermek születésekor az asszonynak a kedvében jártak. Az édesanyja vagy más közeli rokon asszony látta el a gazdaasszonyi feladatokat. Az első három napon rajtuk kívül idegen nem látogathatta. Csak azután mehettek látogatóba a barátnői és más ismerős nők. Férfiak nem látogathatták meg. A látogatók kalácsot vagy egyéb süteményfélét vittek. Előfordult, hogy cukros pálinkát is vittek. Szokás volt, hogy a gyermekágyas asszony mindennap ivott egy kis cukros pálinkát. A szülő nőnek keménymagos levest főztek. Ez volt az első étele. A magyarázat szerint azért, hogy a gyomormüködése rendben legyen. Ezen kívül tejet, mézet, pirított kenyeret kapott néhány napig, s azután a komaasszony által vitt ételeket fogyasztotta. A gyerekágyas asszonynak, akit fekő asszonynak neveztek, egy hétig a komaasszonya vitte az ételt ebédre, amelyből vacsorára is maradt. A komaasszony mindennap délben ünnepi ruhába öltözve vitte az ebédet. Erre a célra szép „cifrára" kivarrott komakendő volt, amibe a komaszilkét, a rátót bekötötték. A szilke tetején - ami fedőnek is megfelelt - egy cseréptányér volt. A szilkében baromfiféléből (tyúk, liba, kacsa, esetleg galamb) készült levest vittek. A levesbe csík-tésztát vagy csigatésztát főztek. A tányérkába a húst tették. A komaasszony a másik kezében a komatálat vitte. Abban volt a pampuska (fánk), a herőce (csöröge) vagy a mákos vaka. Az ételek között szerepelt még a koho (tejjel, tojással kevert sült rizs), tejfeles csirke, madártej, tejbe csík, tejberizs, aszalt alma, körte, szilva (susinka). Az ételből, ha jelen volt, a bába is evett. A komaasszonyt mézes pálinkával kínálták meg. A gyermekágyas asszony rendszerint egy hétig maradt a fekő ágyban. Ezt azonban nem minden szülő asszony tehette meg. Gyakran már másnap felkelt és végezte a házimunkát. A második és a harmadik gyermeknél már kevesebb figyelmet fordítottak a gyermekágyas asszonyra. Az újszülött Az újszülöttet mindenekelőtt a rontástól féltették. Az ártó lények megigézése ellen a születése pillanatától védekeztek. Néhányra előzőleg utaltunk. A látogatóktól különösen védeni kellett a csecsemőt. Az a hiedelem tartja magát, hogy vannak olyan személyek, akik ránézéssel megrontják a gyermeket. Ha látogató érkezett, addig nem nézhette meg a csecsemőt, amíg az anya vagy annak édesanyja keresztet nem vetett az illetőre. Az igézet ellen gyertyát gyújtottak. Ha a gyermek állandóan sírt, vagy hasmenése volt, úgy gondolták, hogy megrontották. Ekkor egy darab fát elégettek, annak az üszőkéből három darabkát dobtak egy pohár vízbe. Ha az üszök leszállt a pohár fenekére, akkor a gyermeket megrontották. Ezzel a vízzel visszakézből háromszor megmosták a gyermek arcát, néhány cséppel megitatták, majd a vizet a tűzbe öntötték. Úgy vélték, hogy a gyermek meggyógyul. Más változat szerint mogyorófa szálainak a szenéből 7 darabkát tesznek a vízbe. Arra ráolvassák azok nevét, akikre gyanakszanak, hogy a szemével megigézte a gyermeket. Vagy: fehér békása követ forrósítanak meg és arra köpnek kétszer, miközben a gyanúsítottak nevét mondják. Nagyon féltek attól, hogy a gyermeket kicserélik a boszorkányok. Az egészséges helyébe betegest, rokkantat, némát, gyengeelméjüt tesznek. Az ilyen gyereket váltott gyereknek vagy agos gyereknek nevezték. Egy példa szerint egy ilyen gyermeket úgy próbáltak meggyógyítani, hogy éjfélkor a Turóc hídja alatt vitték át. Azonban ez sem segített, a gyermek angolkóros maradt és hamarosan meghalt. A gyermeket az anya mindaddig szoptatta, amíg teje volt, olykor egy évig, de van arra is példa, hogy hároméves koráig. Ha az anya teje elapadt, azt rontásnak tartották. Ezért az anya idegen előtt sohasem szoptatott, nehogy az elvigye a tejét. A szoptatós anya házából este naplemente után kölcsön adni és a házból kivinni semmit sem volt szabad. Ha az asszony teje elapadt, négyféle babot összefőztek, behabarták és azt etették az asszonnyal. Ha a szoptatós anya melle meggyűlt, a következőképpen gyógyították: a vasalót megtüzesítették, az anya ráfejte a tejét, a tej párává változott, a mellét odatartotta, s a forró párától megindult a teje. Ha a gyermeket az anya el akarta választani, csípős paprikát hintett a mellére, a gyerek többet nem kérte a csicsit. Ha kétszer kellett elválasztani, akkor azt mondták, hogy az a gyerek korhely lesz. A szopós gyereknek a körmét nem volt szabad levágni. Ha nagyra nőtt, az anya fogaival leharapdálta. Nem vitték a tükör elé, nehogy megnézze magát és megijedjen. A bölcsőbe fokhagyma gerizdet (szurok) tettek a gonosz szellemek ellen.