Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A gyermek arcán egy nagyobb folt lett, s élete végéig megmaradt. A faluban mindenki úgy hitte, hogy a terhes asszony farára csapott nyúlbőr nyoma a gyermek arcán maradt meg. A születendő gyermek nemével kapcsolatban az a hiedelem, hogy ha a menyasszonynak az ölébe fiúgyermeket tesznek, akkor az első gyermek fiú lesz. Ismeretes az is, hogy ha fiút akarnak, akkor a férfinak bal oldalról, ha pedig leányt, akkor jobb oldalról kell az ágyra feküdni. Szülés A szülés fájdalmaitól minden asszony félt, de tudomásul vették, hogy a vajúdást, mindaddig, amíg a gyermek a világra jön, az azzal járó fájdalommal el kell viselni. Ismeretesek olyan példák, amelyek szerint a fájdalom enyhítésére már a lakodalomban a menyasszony fejkötésekor preventív eljárást végeztek. Az ifjú asszonyt lyukas szakajtóra ültették, majd háromszor fölemelték és újra ráültették. A hiedelem szerint a nőnek könnyű szülése lesz. Amikor az asszony terhes lett sok szalonnát evett abból a célból, hogy faggyús legyen a gyerek és akkor könnyebben kicsússzon. A szülő asszony ágya a kantorában volt. Már menyasszony korában elkészítették, tiszta fehér vászonlepedövel takarták be, fekő ágy volt a neve. Nevezték fekő nyoszolyának is. Azért helyezték el a kantorába, hogy amikor az asszony szült, ne zavarja a családot és a család se a fekőt. Rontás ellen az ajtón keresztbe seprűt tettek. A szülés nem minden esetben történt a fekő ágyon. Előfordult, hogy munka közben a mezőn, az erdőn vagy másutt hirtelen megindult a szülés, nem volt elég idő hazamenni, s a vajúdó asszony ott helyben a földön guggolva szülte meg a gyermekét, s a kötényében vitte haza. Az ilyen szülés a szegényebbek körében gyakrabban előfordult, mivel ők a terhesség ideje alatt mindvégig dolgoztak napszámban, kapáltak, csert hántottak, szénát gyűjtöttek, krumplit ástak stb. Amikor a vajúdás megkezdődött, az asszony befeküdt a fekő ágyba. Értesítették a bábaasszonyt. Amikor még bábaasszony nem volt, az idősebb, tapasztalt asszony segítkezett a szülés levezetésében. Előfordultak olyan esetek is, amikor a férjnek kellett segíteni, ha nagy hó, téli éjszaka volt, s nem érkezett időben a segítség. Egyébként a férj nem lehetett jelen a szülésnél. A szülés ideje alatt - ha már volt - a kisgyermeket átvitték a szomszédba vagy a rokonokhoz. A vajúdó asszonyt a bába kenegette, nyomkodta, simogatta a hasát és a derekát. Elkészítette a teknőt, a gyermek pólyáját, dunnácskáját, fürdővizet tett fel stb. Eközben az asszony édesanyja, anyósa és lánytestvérek a másik szobában a szentkép előtt imádkoztak, így: „Könyörülő szent úristen, a te nagy hatalmasságodban bízva folyamodunk hozzád és nagy alázatossággal könyörgünk légy kegyes a szülő asszonyhoz, akit a fájdalmak szorongatnak. Tekints le kegyelemmel a bűnös szolgádra, lásd meg nyomorúságait és halld meg keserves fohászkodásait. Légy kegyelmes bűneinek, amelyek fájdalmait növelhetnék és a te szabadításodat késleltethetnék." Ha az asszony nehezen szült, előfordult, hogy a földre fektették, guggolva vagy négykézláb próbálták a szülést megkönnyíteni. A gyermek fürdetéséhez a fürdővizet a Turóc patakról vitték. A teknőbe öntött vízbe szentelt vizet tettek. A szülés után a gyermeket megfürdették és bepólyálták. A pólyába az édesanya olvasóját beletették, ami keresztelésig maradt ott. Megmutatták az apjának. Az a karjaiba vette és a következőt mondta: „Isten hozott kisfiam - vagy kislányom." Az újszülöttet szenteltvízzel meghintették, kezére piros szalagot kötöttek, a füle mögé egy kis kormot kentek, az orrocskáját megfricskázták, úgy vélték, jó eltenni a köldökzsinórt, mert az újszülött felnőtt korában szerencsés lesz. Előfordult, hogy csomót kötöttek a köldökzsinórra és amikor a gyermek 7 éves lett, odaadták neki, hogy bontsa ki: ha sikerül, akkor úgy vélték, ügyes felnőtt válik belőle. A szülő nő lepényét (placenta) elégették vagy elásták. Előfordult, hogy nem jött ki a placenta, s az asszony rövid idő múlva meghalt. A szenteltvizes fürdővizet a kertben egy gyümölcsfa tövébe öntötték. A kiöntés előtt a vízbe köptek, hogy a gyermek álmát el ne vigyék. Az újszülöttet naplemente után nem fürösztötték, de ha mégis így történt, a fürdővizet nem öntötték ki. Az ágy alá tolták a tekenőt és csak másnap reggel vitték ki az udvarra. Ellenkező esetben nem tudott volna aludni. A fürdővizet mindig egy gyümölcsfa tövéhez öntötték, ha az nem volt, akkor egy kiszáradt karó lyukába engedték bele a fürdővizet.