Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

combjukon folyt le. Az a lány, aki a vérzésről mit sem tudott, elképzelhető, mennyire megijedt. A tájékozatlanság inkább csak a régebbi időkre vonatkozik. A két világháború közötti években már felvilágosodottabbak voltak a leányok. Az iskola is sokat segített ezen a téren. A legtöbb leány már várta, hogy mikor jön meg a vérzése. Egyenesen büszkélkedett a barátnőinek. Ezzel az jutott kifejezésre, hogy a serdülő leány már nagylány lett, belépett azok sorába, akik férjhez mehetnek. Az édesanyák azt mondták és mondják, hogy addig nyugodtak, amíg a leányuknak nem jön meg a vérzése. Nem kell félteni a fiúktól. A menstruációtól kezdődően érett a lány, s amint az anya mondja „most már vigyázhatok rá". A nemi problémákkal kapcsolatban a leányok egymás között beszélgettek. A szülök ezekről a dolgokról nem beszéltek a gyermekkel, így azok nem érdeklődtek tőlük. A szülők úgy vélekedtek, ők is megtudták, amire szükség van, a gyermekük is ugyanúgy tájékozódik. A gyermek érdeklődését először az állatok párzása keltette fel. Szinte mindennapos látvány volt a kakasok „tojózkodása". Nagy hatású látványt jelentett a bika és a tehén, a csődör és a kanca párzása, a fojatás és a hágatás, hasonlóképpen a disznók párzása, a búgatás is. Ezek az élmények már a kisgyermekek érdeklődését is felkeltették. A terhes asszony látványa, a gyermekek születése mind-mind ráirányította a serdülő gyermekek figyelmét a nemzessél kapcsolatos kérdésekre. A felnőttek véleménye szerint „rágyön arra a gyerek magától is, mi is úgy tudtuk meg". Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a szülők és általában a felnőttek nem fordítottak figyelmet a felvilágosításra. A saját gyermekkoruk alapján tudták, hogy az idevonatkozó ismereteket a gyermekek tapasztalati úton megszerzik. A lányok első vérzése azért hozott ijedtséget, mert arra tapasztalati élmény nem volt. A századfordulón a nők nem viseltek bugyogót. Hosszú szoknya és alsó ing volt a viselet. A menstruációs vért a nő egyszerűen csak letörölte a combjáról. Ha a vérzés nyilvános helyen - pl. templomban - indult meg, a nő nem nyúlhatott a szoknyája alá, hagyta, hogy a vér lecsorogjon a combján. Ilyenkor előfordult, hogy vércseppek maradtak a nő után. Az 1920-as években a vér szabad folyása ellen ún. felkötőt kezdtek használni. Ez fehér flanel anyagból készült. Szögleteire derékig érő hurkot (kb. 15-20 cm) varrtak, a szeméremtestre helyezés után pertlivel a derekukra erősítették. A felkötőt kimosták, cserélték s így a csorgás megszűnt. Az 1940-es években a jobb módú leányok vattát kezdtek használni, de a legtöbb helyen a felkötő maradt meg, a szegények még a közelmúltban is ezt alkalmazták. A felvilágosítás hiánya sok problémát okozott a nászéjszakán. A nemi érintkezés testi és lelki tényezőivel kapcsolatban előzetes tapasztalata, élménye senkinek nincs. Azonban az eseményre való előkészítés e tekintetben lényeges lenne. Ilyen felvilágosítás azonban nem történt. Különösen nagy problémát jelentett ez, ha a vőlegénynek sem volt ezen a téren tapasztalata. Ilyenkor az ösztönre hagyatkoztak. A tájékozatlanságra olyan szélsőséges példákat is említettek, melyek szerint a leány azt hitte, ha megcsókolják, gyereke lesz. Gyakran az anya volt a hibás, mert a leányának ő mondta, ne hagyja magát megcsókolni, mert gyereke lesz. A „komolyabbnak" tekinthető figyelmeztetés pedig az volt, hogy „ne engedd a legényt a lábad közé nyúlni, mert abból baj lesz". Az idősebb asszonyok által elmondott példák között - szinte hihetetlennek tűnő - esetek is vannak. Volt olyan leány, aki a nászéjszaka után bevallotta a barátnőjének, azt hitte, akkor lesz gyereke, ha együtt alszik az urával, de azt nem tudta, hogy nem csak egy ágyban kell aludni. A nemi életre vonatkozó tájékozatlanság azonban nem tekinthető általánosnak. Vannak olyan adatok is - elsősorban a jobb módúak, a polgárosultabbak köreiben -, amelyek szerint már a két világháború közötti években a leányok és a legények a nemi élet terén lényegesen tájékozottabbak voltak, mint a szüleik. Ebben szerepe volt az iskoláztatásnak, az olvasmányoknak, a városban, Amerikában megforduló legények tapasztalatainak. A két-három generációval ezelőtti példák napjaink minden tekintetben felvilágosult fiataljai számára kuriózumként hatnak. Nemi élet a házasság előtt A házasság előtti nemi kapcsolatra elsősorban a legények köréből van példa. A legények eljártak városokba, fuvarozás alkalmával itt-ott alkalom nyílott csintalan nőkkel való szeretkezésre. A legtöbb kisebb városkában is volt kupleráj, ahová nem csak a legények, de előfordult, hogy házas emberek is betértek. Emlegetnek olyan példákat is, hogy kocsmárosok, vendéglősök is tartottak olyan nőszemélyeket, akik az ilyen igényt kielégítették. Említették, hogy a lévárti fürdőben voltak olyan pincérnők, akik a férfiaknak szexuálisan is rendelkezésre álltak. A legények nemi életét a falu tudomásul vette anélkül,