Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Jáger Jóska Alkonyodik már az idö, Sűrű a bakonyi erdö. Ott lakik a híres betyár, Ki az ember elibe áll. Sapkás Pesta tüzet rakott, Jáger Jóska hozzáugrott, Szép jó estét, Pesta testvér! Van-e sajt, szalonna, kenyér? Van sajt, szalonna meg kenyér, Egyél, amennyi beléd fér! Lakjál jól most utoljára, Véred ontom nemsokára! Elment Pesta fordítani, Az Istenhez fohászkodni: Én Uram, Istenem fia, Adj erőt a jobb karomba! Én uram, Istennek fia, Adj erőt a jobb karomba, Hogy a baltám fölfoghassam, Jáger Jóskát levághassam! A baltámat föl is fogtam, Jáger Jóskát le is vágtam. No, feküdj itt, Jóska testvér, Amíg a kocsim ideér! Hazaérek virradatra, Befogatok egy kocsiba. Vasas kocsin jövök érted, Hazaviszlek, eltemetlek. Török Miklós bírógazda! Halva fekszik Jáger Jóska! Én vágtam le, nem tagadom, A törvényen is bevallom. Lévárt-Kövespuszta, Turóc-völgy Tóth Pál (72), 1973 Barna Péter Fúdd el, jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát, Hogy meg ne ismerjék fakó lovam nyomát, Mer ha megismerik fakó lovam nyomát, Utánam futtatják vármegye pandúrját. Áldja meg az Isten fakó lovam lábát, Gyakran megfutotta Gönc város határát, Jó ló volt a fakó, jó ló is ellette, Áldja meg az Isten, aki felnevelte. Szegény Barna Péter, de sok lovat lopott, Románné két lánya abból ruházkodott. Románné két lánya várja vacsorára, Várja káposztára, mézes pálinkára. A leleszi csárda most borult be gyászba, Szegény Barna Péter most esett rabságba. Vármegye kapuja nem nyílik hiába. Szegény Barna Pétert viszik udvarába. Felszállott a páva vármegye házára, Szegény Barna Péter szabadulására. Nyíljatok meg, egek, rejtsetek el engem, Mer a fekete főd nem vészen be engem. Szegény Barna Pétert Szent János napjára, Elvitték halálra leleszi határba. Hej, minden halottnak hármat harangoznak, De Barna Péternek egyet sem kondítanak. Hét, Sajó-völgy Gecse Márton (60), 1960 Tizenhat esztendős voltam [A betyár utazólevele] Tizenhat esztendős voltam, Mikor lopni elindultam. Loptam olyan szilaj csikót, Kiért kaptam kilenc tinót. Kettőt adtam a bírónak, Kettőt a szabadítómnak. Szabadító uram, kérem, Hol van az úti levélem. Kondorosi csárda előtt Kilenc zsandár elimbe jön. Mind a kilenc kérdi tőlem, Hol van az úti levélem. Megájj zsandár, megmutatom, Csak a lajbim kigombolom. Kislajbimat kigomboltam, Forgópisztolyom kihúztam. Kettőt meglőttem belőle, Egy elszaladt a törvényre, Egy elszalad a törvényre, Hogy csukjanak el örökre. Krasznahorkahosszúrét, Csermosnya-völgy Szkokán István (69), 1973