Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

FEJTŐ KÉRDÉSEK, TALÁLÓS KÉRDÉSEK

nagy becsülettel illeté: sőt a tömlöczöt is elrontatá és helyébe templomot építtete, Pietati, szülékhez-való kegyességnek szentelének, örök emlékezetre."

26 E példa nyomán is feltételezhető, hogy a klasszikus auktoroknál előforduló történetet papok közvetítették. Lehetséges, hogy vallásos nyomtatványokban is szerepelt ez a történet, s onnan bekerült a néphagyományba. A különböző kiadványokban megjelenő változatok nagymértékben elősegítették a széles körű elterjedését. Mind a magyar, mind a más népek hagyományában ismeretes példák szerint az alaptörténetnek találós kérdéssé merevült formái, részint színes - gyakran előadói egyéniségtől is függő sajátos változatai. A folklorizációs folyamat korán megindult. Ennek útján azonban jelentős változás történt: a példák többségében a történet találós mesévé alakult. Ez az a többlet, amely révén a találós kérdések és meseszerű történetek egy sajátos típuscsoporttal gazdagodtak. 26 Pázmány Péter: Összes munkái, VI. Budapest, 1903. 274-275.