Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

KORTESNÓTÁK ÉS TÖRTÉNETEK

Népinek nevezhető kortesdalokat elsősorban a parasztköltők, népi verselők írtak közismert nóták dallamára. Már a múlt századból van híradás egy falusi költőről, Sallay Jánosról, aki kortesnótát írt egy Németh Albert nevű követ mellett, Jókai Mór ellen:

8 Félre vágjuk kalapunkat, Lelkesítjük a pártunkat, Németh Albert követünket, Ki pártolja az ügyünket. Jókainak szép a tolla, Üsse a tinta-tartóba, De ne űzzön politikát, Sokat ígér, keveset ád. Az egykori követválasztások emléke fennmaradt egy dramatikus játékban is. Nagyszécsényben (Nógrád m.) farsangvasárnapján felvonulós játék keretében évről évre követválasztási ceremóniát tartottak. A játék a megyei követválasztást jelenítette meg. A legények a farsang vasárnapját megelőző héten korteskedtek. Egy Juhász János nevű parasztember volt a nép farsangi követjelöltje. A tisztségét farsangkor évről évre megújították. A jó humorú, jó beszédkészségű ember vagy harminc évig volt farsangi követ. Ellenjelöltekként mesterembereket léptettek fel, akik azért itatták a szavazókat, hogy meg ne válasszák őket. A jelöltek farsangvasárnap délután jelentek meg a település főterén, hogy megtartsák a programbeszédet. A nép követét maszkos alakoskodók, a „kortesek" kezükben zászlókkal, lovon, szamáron vagy gyalog kísérték. A követjelölt szürke lovon haladt, fején árvalányhajas kalap, mellén kitüntetések, kezében zászló. A követválasztási ceremónia középpontjában a jelölt programbeszéde állt. A szónok a beszédében mindenfélét ígért a népnek, főképpen az adónak és a dohány árának a leszállítását. A farsangi követnek joga volt a vezetőket bírálni, kigúnyolni.

9 Az volt a fontos, hogy a jelölt tréfás fordulatokkal minél nagyobb hatást érjen el. A beszédben nyíltan és burkoltan egyaránt a nép jogos követelései, kívánságai fogalmazódtak meg éles gúnnyal, szatirikus hangnemben. A farsangi követválasztási játék mind a népi dramatikus szokások, mind az egykori követválasztással kapcsolatos népi emlékek tekintetében igen figyelemre méltó, amelyből a népi szemléletet illetően sajátos és jellegzetes adalékok tárulnak elénk. A szegény nép és vezetőik közötti konfliktus jól érződik, bár a játék úgynevezett színjátéki konfliktust nem mutat. Mindazok a példák, amelyeket a fentiekben bemutattunk, jól mutatják, hogy a korteskedés, követválasztás a magyar nép számára - története során alig fél évszázadnyi időszakban, a múlt század nyolcvanas éveitől - jelentősnek ítélhető esemény volt - bizakodás a követek személye által a társadalmi, gazdasági stb. helyzet változásában -, amely nemcsak felkeltette a szélesebb értelemben vett népi érdeklődést, hanem - akár az irodalomban - a folklórban is megteremtette a jellegzetes műfajait, illetőleg a néphagyományban sajátos lecsapódásokat eredményezett. Az idevonatkozó hagyomány további gyűjtése, a kéziratos munkákban lappangó adatok feltárása hozzájárulhat a parasztság politikai érdeklődésének a vizsgálatához. 8 Iritz Dániel: Falusi költök. Pesti Napló, XXX. 1879. 300. szám. 9 A nagyszécsényi farsangi követválasztásról két közlemény is beszámol, az első 1903-ban, a második húsz évvel később került publikálásra. Ez utóbbi szerzője valószínűleg nem tudott az első közleményről. Ágner Lajos: Farsangi követválasztás Nagyszécsényben. Ethn., XVI. 1903. 56-58.; Nyáry Albert: Jellemvonások a palóc népéletböl. Ethn., XXXIV. 1923. 98-99.