Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

E sír fenekében Nyugszik feleségem, A szegény jámbor. Lassan légy itt vándor, Mert ha döng a lépted, Lehet, hogy felébred. Sokat sírtam, szomorkodtam, Míg e sírba nem jutottam, Mindig adós voltam. Ezután már csak vigadok, Senki adósa nem vagyok. Végképp leszámoltam. Amíg meg nem hóttam, Lyukas csizmát fódtam, De egyet gondoltam, Most itt fekszem holtan. Lyukas csizmát már nem foltoz Kis János. Itt egy anyós porhüvelye, Akit megfojtott a veje. Itt nyugszik egy galamblelkű anyós, Veje megfojtotta, hogy legyen porhanyós. Itt nyugszik Baji Márton, Halál ellen nincs hatalom. Megitta a hordó rumot, Meglátta a másvilágot. E sír mélyén nyugszik Hubai Borbála, Egy héttel ezelőtt hirtelen meghala. Mikor a konyhában keverte a rántást, A rút halál tett rajta egy rántást. A nevem volt Béres Balázs, Megcsípett egy mérges darázs, Megdagadtam, mint egy kosár, így ölt meg egy hitvány bogár. Ember voltam, de meghaltam, E sír mélyén elporhadtam, Ki itt megállsz sírhantomon, Mondjál el egy miatyánkot. Falucsúfolók A rásiak A Túróc-völgyi Rásról több tréfás történet ismeretes. Leginkább létrásoknak csúfolják az ott lakókat, de heccelik a jó idővel meg a zöld búza learatásával. Róluk mondják a környéken, hogy a bikát felhúzták a torony tetejébe, mert ott kinőtt egy fő, hogy azt lelegelje. Meg azt is, hogy agyonverték az órát. Ilyen és ehhez hasonlók a vándor falucsúfolókhoz tartoznak, konkrétabb a jó időről szóló történet. Madárfogás létrával A rásiak madarat akartak fogni az erdőben. Vitték a létrát.' A madár elszállt. Kivágták a fákat, hogy tovább vihessék a létrát. Keresztben vitték, hát így az egész erdőt kivágták. Fut a búza, vágjuk le Nagy szél fújt. A búzatábla hullámzott. Meglátta ezt egy asszony. Szaladt be a faluba a bíróhoz, hogy doboltassa ki, vágják le hamar a búzát, mert elfut a mezőről. Megijedtek a rásiak, hogy otthagyja őket a búza, hát gyorsan levágták. Pedig még teljesen zöld volt. Az agyonvert óra Egy rási ember vekkerórát vett a vásáron. Szíjjal a karjára kötötte. Ahogy ment haza, az óra elkezdett csörögni. Az ember megrémült. Azt hitte, hogy felrobban. Levágta a földre, aztán a botjával agyonverte. Bika a toronyban Fű nőtt a torony tetejében. A rásiak elhatározták, hogy a falu bikájával megetetik. Kötelet kötöttek az állat nyakába, aztán felhúzták, de mire felért, megfulladt. Jó idő a skatulában Vagy ötven-hatvan évvel ezelőtt csak akkor lehetett bemenni Rásba vagy kijönni onnan, ha az út ke-