Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Másnap már ment is a legény a városba, hogy keressen egy doktort. Látja egy kapun kiírva: Doktor Vida Vazul. No, helyben vagyok, mondja a legény, nem is olvasta tovább, hogy ügyvéd, hanem kopogtat, benyit, köszön, hogy jó napot kívánok doktor úr! Kérdi tőle az ügyvéd: - Nos, fiatalember, alperes vagy fölperes? - Nem, doktor úr! Tripperes! A szerencsés koma Úgy mondták, ez az eset megtörtént. Egy amerikás mesélte, amikor hazajött, találkozott a komájával, nagyon megörült neki: - De régen találkoztunk, komám! - Bizony régen, komám, azóta meg is házasodtam! - No, annak örülök, komám! Volt-e jó hozomány? - Kaptam az asszonnyal ötezer koronát! - No, az jó summa pénz! Szerencsés vagy, komám! - Dehogy vagyok, komám! A pénzen juhokat vettem, azok pedig mind megdöglöttek! - No, az már nagy szerencsétlenség, komám! - Nem olyan nagy az, komám! Eladtam a juhok bőrét, begyött rajta az ötezer korona. - No, akkor mégiscsak szerencsés ember vagy, komám! - Dehogy vagyok, komám! Kigyulladt a házam, benne égett az ötezer korona! - Nohát, ez már csakugyan nagy veszteség, koma! - Nem olyan nagy veszteség az, komám, mert a feleségem is benne égett! Hej, nadrágom, nadrágom A komát hívták a lagziba. Szegény ember volt, nem volt ünneplő nadrágja. Elment a komájához, kérte, hogy adja oda neki a nadrágját. - Odaadom, koma, jókor reggelig, mert én meg a vásárra megyek, oszt azt akarom felvenni. A koma jól mulatott a lagziban a kölcsönkért nadrágban. Hajnal felé ezt a nótát húzatta a cigányokkal: Hej, nadrágom, nadrágom, Van még otthon vagy három. Akkor megzörgette a komája az ablakot: - Hozzad a nadrágomat koma, mert sietek, be van fogva a ló! Megcsalta az Istent Két koma beszélget. - Megcsaltam az Istent - így az egyik. - Az Istent nem lehet megcsalni - mondja rá a másik. - No, majd holnap a disznótorban bebizonyítom neked. A komát nagyon érdekelte a dolog, mert még ilyent nem hallott. Másnap ő volt a hentes a disznótorban. Alig várta, hogy este legyen, üljenek le a vacsorához. A komája, a gazda, jön be vacsorakor a kamrából, hoz a kezében egy ötliteres demizsont. - Kedves vendégeim! Mikor az idén a szőlőt elvágta a jég, egy szem szőlő sem maradt. Én akkor ott voltam a hegyen, a subámmal betakartam öt tőkét, abból van ez az öt liter bor, amit én a disznótorra meghagytam. Lépett volna az asztalhoz, de megbotlott a csizmahúzóban, a butykost elejtette, összetört, a bor meg kifolyt a földre. Akkor a hentes koma csak ennyit szólt: - No, ugye, mondtam koma, hogy az Istent nem lehet megcsalni. Hogy vagytok, Juliska? A városba került fiatalasszonnyal találkozik a falusi menyecske. - Hogy vagytok, Juliska? - Influenzában. - De jó nektek, mi még Csehszlovákiában sem voltunk - sajnálkozik a menyecske.